Nok! Ti mar nem akartok gyereket vallalni, csaladot alapitani?

Jó lenne már ferfiak véleményét is meghallgatni erről.

Nem a testi dolgok miatt nem akartam,hanem mindenütt azt latom h a gyerek nyűg es inakbb szenvednek vele mint öröm lenne. Ahoz meg jopifat vágni.

Mai gyerekek nagyon önző egoistak szülőket orruknal fogva vezetik,nyilvan a szülőkkel is hatalmas gaz van mert2nem kepesek normalis gyereket nevelni.

Mai gyerek viselkedese fos egesz nap csak a telot nyomkodjak.

Amugy ez egy tabu tema.

"Szerintem" vagyis számodra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy más is ugyanígy élné meg ugyanezt, mint te."

Nem is írta, hogy más is így éli meg.

A 'szerintem' szóval pont azt fejezte ki, hogy ez az ő személyes véleménye.

Vagy amikor Te azt mondod, hogy:

"Szerintem jó az a film.", akkor azt érted alatta, hogy a világon mindenkinek tetszik?

Vagy amikor azt mondod, hogy "szerintem jól áll neked ez a frizura", akkor azt akarod közölni, hogy egészen biztosan mindenkinek tetszik?

#24

Szerencsére akkor sem lenne szükségem az energiádra, hanem nem az lenne a benyomásom rólad az eddigi két hozzászólásod alapján, hogy a saját egód, önteltséged és frusztrációd áldozata vagy.

9-es, ez sem mindenkire igaz. 35 évesen szültem. Olyan 45 kg voltam 168 cm-hez terhesség előtt, nulla mellel. Szülés után leadtam a rám jött 18 kg-ot (úgy sem voltam kövér), beálltam 52-53 kg-ra és van mellem végre, ha nem is túl nagy. Abszolút a terhesség és az anyaság tett nővé. Huszonévesen a pasik levegőnek néztek, most meg zsonganak körülöttem. Olyan szinten, hogy legutóbb egy temetésen próbált valaki közeledni, ahova gondolhatod hogy nem sminkben és nem estélyi ruhában mentem. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjaim, de a terhességem első hónapjától kezdve pörögnek utánam a férfiak, nem tudom miért, mert akkor még alig jött rám pár kg. Nyilván nagy hassal más volt a helyzet, de szülés után ugyanezt tapasztaltam. Babakocsitologatás közben rám köszön a srác, hogy "annyira gyönyörű vagy!", aki 2 hónapos terhesen randira hívott és elnézést kért, amikor megmutattam neki a gyűrűmet.

Gyereket nem igazán én akartam, hanem a férjem. Neki ez életcélja volt, én meg belementem, de nem vágytam az egészre, baromira idegesítettek a mások gyerekei és az agyamra ment, hogy a régi tök normális barátaimmal azután 5 percet nem lehetett végigbeszélgetni, mert állandóan a gyerek körül ugráltak vagy a gyerek vágta földhöz magát, ha beszélgetni próbáltunk. A hajam égne állt az egésztől.

Aztán született egy kislányom, és rám is rám tört az őőőőrület. El nem tudtam képzelni, mit lehet egy kisbabával kezdeni. Na, amikor megszületett, kiderült.:) Azóta nem unatkozom, ez tény. Előtte se unatkoztam, de való igaz, átalakította az életemet rendesen. Egy percre se bántam meg. A legnagyobb szerelem egész életemben. Sokat féltem, mert nagy kutyás vagyok és nem tudtam elképzelni, hogyan tudok beilleszteni egy babát a kutyás életmódomba. Idősek voltak a kutyáim már akkor is, amikor megszületett. Nem volt egyszerű, de meg tudtam oldani, mert szerettem őket is és szerettem a kisbabámat is. Később együtt sírtunk, amikor egyikük elment. Én szerettem volna neki testvért, de sajnos másként alakult.