Miért nem értem ezt a gondolkodást?

Társkeresőn megismerkedtem egy pasival (direkt nem írok férfit). Elvitt randizgatni, ismerkedtünk, gyönyörű időszak volt. Tenyerén hordott, megvolt a vonzalom mindkét oldalról, lefeküdtünk egymással jó párszor. Aztán kezdtem azt érezni, hogy nem alakulnak a dolgok semerre, nem komolyodott, nem azt kaptam, amit szerettem volna. Így elkezdtem távolodni tőle, aztán fél évig tepert értem, hogy találkozzunk újból, rengetegszer visszautasítottam őt, mégis kitartó volt. Beleegyeztem végül aztán újrakezdtük az ismerkedést, szexet, de megint nem azt kaptam tőle, amit vártam (kapcsolatot), végül megelégeltem és kidobtam. Azóta visszahallottam hogy nem tudja eldönteni, hogy szeret-e vagy sem, de szomorú amiatt, hogy soha többé nem fog újra látni, és megbánta, hogy szemét volt és velem volt a legjobb az ágyban és reméli, hogy valaki más boldoggá tesz, mert ő nem tudott. Azt is mondta nem érzett 100%-os szerelmet irántam, ezért nem akart kapcsolatot és rengeteg válást nézett végig a közvetlen környezetében és nem akarja azt, hogy mi is erre a sorsa jussunk.

Ha ennyire parázott ettől, ha ennyire nem kellettem neki, akkor miért nem keresett magának valaki olyat, aki mellett talán érezte volna az igaz szerelmet? Miért kell hitegetni meg illúziókba ringatni? Nagyon akartam, hogy működjön, még egy szimpla beszélgetés is jó volt köztünk! Teljesen összetörtem.