Mit tudok tenni? Miért vagyok ilyen?

Félek az ismerkedéstől mondhatom betegesen. Jó pár kapcsolattal a hátam mögött. Szorongok, sírok, bepánikolok. Most is van valakim akivel alakulnak egy tök szép irányba a dolgok, de egész végig a pánik rajtam van. Tartom magam, nem mutatom ki az irányába ezt, de amint egyedül vagyok megint elkezdődik, nem vagyok magammal megelégedve, és azt gondolom hogy a külsőmmel vannak problémák. Nem súlyfelesleg, igazából az alakommal meg vagyok elégedve, mert teszek érte. Serdülőkorban pattanásos voltam, hegek maradtak az arcomon. Az lenne a legjobb megoldás hogy műttessem meg. De félek is tőle, illetve az anyagi hátterem sem olyan hogy kiadjak több százezreket rá. Ez pedig annyira zavar, hogy mindig ennek tudom be azt amikor elhagytak. Mindig magamat bántom, hogy nem vagyok elég jó, nekem ez nem fog menni, nem vagyok képes rá. Annyi rossz élmény, csalódás, bántás ért hogy nem tudok 100% ban megbízni senkiben sem. Mindig várom a visszaigazolásokat egy kapcsolatban, hogy meg dícsérjenek, vagy azt érezzem hogy azzal akivel vagyok az képes legyen velem elhitetni hogy jó vagyok, megfelelő vagyok, szerethető vagyok. Nem kerestem görcsösen a másik felemet, de amikor ott van akkor bepánikolok, és tele félelmekkel indulok az egészbe. Próbáltam azt is régebben hogy időt hagyok, lassan ismerkedek, az sem volt hatásos. Nem merek a problémámról beszélni, pedig sokszor érzem azt hogy lehet el kellene mondanom annak akivel együtt vagyok, így ha menni akar akkor ezt időben tegye meg. Kíváncsi vagyok a tanácsotokra... 26/L