Apróság, de egyre jobban zavar. Mit tegyek?

Tudom, ahogy apróság, ami idegesít, de engem zavar. Szóval a párommal összeköltöztünk pár hónapja, de most a héttől kezdve úgy döntöttünk, ritkábban fogunk találkozni és ő visszaköltözött ideiglenesen a szüleihez és én is. Közrejátszik az egészben az is, hogy a szülei nincsenek jó állapotban, egészségileg sem és lelkileg sem. Szóval úgy fogta/fogtuk fel, hogy akkor amíg nem találkozunk, addig is többet van velük. Én meg anyukámmal. A vírushelyzet miatt döntöttünk így, mert ha mindig össze-vissza járkáltunk volna, mindenki veszélyeztetve lett volna. A szüleink, mi magunk, ő sokat járkál mostanában ide-oda, én kevésbé. Különben is én bevallom, hogy már jobban félek ettől a vírushelyzettől, mert azért sokkal komolyabb, mint tavasszal volt. Közös albérletünk van, a párom néha szokott ott lenni, de én nem, mert pont az a lényeg.

Egyre jobban idegesít, hogy nem nagyon látom és ezen nem is szeretnék szerintem legalább 2 hétig változtatni. Meg az is frusztrál, hogy nem ülhetek be egy étterembe, nem mehetek a barátommal oda ahova jól esik, nem mehetek vele moziba, és ehhez hasonló dolgok. Szóval az a tény, hogy alig van hova kimozdulnom. Persze, én magam döntök így, ha nyitva lenne valami, akkor se mennék, meg szerintem ki lehet bírni nélküle, de mégis nagyon zavar. Pedig még legalább egy hónapig biztos így lesz szerintem.

Az is borzasztóan frusztrál, amikor valami oknál fogva fantáziálok a barátomról, vagy ketten egymásról, mert feljön a téma, vagy bármi miatt eszembe jut és a fantázia megmarad fantáziának, mert nem találkozok vele. De ha találkoznék vele, akkor se lenne az igazi, mert ahhoz pár hétnek el kellene múlnia, ugyanis most mindketten elfoglaltak vagyunk és problémáink vannak, csak más jellegű mindkettőnknek. Én például ezért ha találkoznék vele, akkor se tudnék vele teljesen ellazulva szeretkezni.

Közbe viszont meg amúgy eszembe jut gyakran a téma és idegesítő, hogy nem lehet belőle valóság.

Mit tudok ezzel az egésszel kezdeni?

Tudom, hogy miér nem találkozok vele, ha egyszer kínom van, de tényleg egy darabig nem kellene, mert neki beteg szülei vannak, veszélyeztethetjük őket, a napokban én is éreztem furcsán magam, bár helyrejöttem, anyukámat sem akarom veszélyeztetni, szóval óvatos akarok lenni, akkor is, ha nehéz.