Miért olyan őrült nehéz túllépni a viszonzatlan dolgokon, amikor az ember jól tudja, hogy nem lesz belőle semmi és csak az idejét pazarolja rá?

Sok-sok akaraterő, tudatos időbeosztás, hogy sehol ne maradjon egy szabad fél órám azon gondolkozni, hogy írjak-e neki és egy új hobbi: elkezdtem thai ételeket főzni, kísérletezni, recepteket nézni, fórumokat olvasni és mellette edzeni. Teljesen beleástam magam, jobban éreztem magam a őrömben és azzal foglalkoztam amit szerettem.

Persze persze....az emberek és hazugságaik. Érdekes hogy itt mindenki okos és bölcs és egy másodperc alatt "felnőnek" :)

Egy idő után csillapodik, sőt elmúlik, ha nem táplálod magadban a vágyakozást és nem érintkezel vele semmilyen módon. Lehetőleg minél távolabb legyél tőle és ne legyen semmilyen információd felőle.

nem azért fáj mert hogy nem lehet a tied hiszen előre nem tudtad előre.az fáj hogy végre találsz valakit aki jó erre meg nem.