Szerintetek ez így normális?

Semmit nem titkolok el, se a múltamból, se máshonnan. Megkapja az egész pakkot, ami velem jár, és vagy kellek vagy nem. De a titkolózás csak megöli a bizalmat.

Én abban a pillanatban szakítanék, ha lenne egy ilyen mondata a másiknak, hogy "ezt nem mondhatom el, meg kell értened". Nem akarnám megérteni. De vannak emberek, akik ezzel együtt tudnak élni. Te melyik típus vagy?

Bármit titkolhat..

Az én exem pl tuti nem teregette ki a szennyest az új párjának. Ő tudod miket titkol? Szerencsejáték függőség, tartozások, lopások.

Szóval bármi lehet, amire a te párod is legyint, mondván, az a múlt, amúgy meg baromira jogod lenne tudni, kivel vagy együtt. Vagy elfogadod úgy, vagy nem.

Ha nem mondja el neked, az a részéről a bizalmatlanság jele. Azon meg majd csodálkozik, ha te is bizalmatlan vagy vele szemben.

Nem kell minden egyes múltbéli titkáról tudnod feltétlen, de akik titkolóznak, sunyulnak, ott valszeg komoly dolgokról van szó.

Mindenkinen vannak titkai, de a mértéke nem mindegy.

Hát a múltat illetően abszolút igaza van a párodnak.

Semmi egyéb miatt, csak mert a nők ezt nem szeretik. Elmondhatja, hogy ő valaha milyen szerelmes volt egy hosszú, szőke hajú lányba, te meg rövid, barna hajú nőként hónapokon át azon agyalnál, hogy akkor veled biztos nem szerelemből van együtt. Aztán emiatt X alkalommal hisztiznél, és ő meg nem győzi majd bizonygatni, hogy olyannak szeret téged, amilyen vagy. Most őszintén, kinek hiányzik ez?

Aztán nem tartoznak rád a munkahelyi problémái, továbbá a saját szüleivel és rokonaival kapcsolatos konfliktusai sem. Vagy a velük kapcsolatos, erkölcsileg negatív események. Pl. hogy a nagynénje megcsalta a férjét, ez a válásuk oka. Vagy hogy nagybátyja rendszeresen vezet ittasan. Tudja jól, hogy ezek helytelen dolgok, de ettől függetlenül szereti őket, és nem akarja megszakítani velük a kapcsolatot. És rosszul esne hallgatnia, hogy te ítélkezel felettük, még ha igazad is van.

"de szerintem is jogom "

Számomra a kapcsolat vágy alapján működik. Ha szeretnéd megtudni, és nem mondja el, dönthetsz, mennyire akarod tudni és próbálod megnyitni afelé, hogy elmondja: jelzed neki hogy figyelsz rá, nem ítéled el, elfogadod őt.

Ha azzal fordulsz hozzá, hogy JOGOM VAN TUDNI, akkor úgy hangzik, mintha ellenségek lennétek, és harcoltok a jogrendszeren keresztül.

"Tényleg nincs jogom tudni a dolgokat?"

Ah írtam, nem jogról szól, hanem az ő érzéseiről. Érted? A másik embert vedd figyelembe és az érzéseiteket. Nem érzi, hogy el akarja mondani neked, valamiért ebben zárkózott. Empatikus módon közelítsd meg...

És hogyan derült ki, hogy titkol valamit? Egyetlen dologról lehet-e szó, vagy egymástól független több dologról?

Mert ugye, amit titkolni akar az ember, azt nem említi a párja előtt, tehát a másik meg sem tudja, hogy titkolja előtte.