Ez lenne a szerelem? :O

Jó, oké, tudom, hogy ezt magamban kellene eldöntenem, de kíváncsi vagyok más véleményére. :D

Szóval: adott egy srác. Amikor meglátom, egyszerűen lefagyok. Valamelyik nap összefutottunk az utcán, és amikor megláttam, alig bírtam tovább menni, teljesen leblokkoltam, csak meredtem rá bután, komolyan, mint akit belőttek bénítóval. :D A heves szívverést szerintem nem kell mondanom. Persze ő meg megállt csevegni (egész jóba vagyunk :D), szerencsére sikerült kipréselnem magamból egy-két értelmes mondatot, de az agyamba űr volt.

Mielőtt találkoztunk, tiszta rossz kedvem volt, de miután öszefutottam vele, áá, nagyon boldog voltam. :DD

Mellesleg folyton rá gondolok, mindenről ő jut az eszembe. Hiányzik. Imádom az illatát, mindenét.

Ez szerelem lenne? Met volt már egy-két eset, amikor megvoltam győződve róla, hogy szerelmes vagyok, de ez semmihez se hasonlítható. (Azok talán csak erős vonzalmak voltak...)

Bocsánat, hogy hosszú lett, csak jól esett leírni, és kíváncsi vagyok, hogy tényleg ez lenne-e a szerelem. :))

Előre is köszi az értelmes válaszokat! :))