A nőknek milyen érzés legbelül, hogy az egész életük gyakorlatilag arról szól, hogy a férfiaknak megfeleljenek?

Nem tudom, én személy szerint mindig kellően szartam másokra, különös tekintettel azokra, akik kéretlen (rám nézve sok esetben romboló) életmódvezetési tanácsokat osztogattak. De biztos szar lehet ekkora mártírnak lenni. Szerencsére nincs rá szükség.

Szerencsére nem egy majomhoz mentem feleségül, hanem olyan férfihez, aki szexinek tartja az eszemet is. Meg igazán jól kinézni szerintem csak ésszel lehet, ész kell a megfelelő táplálkozáshoz, sporthoz, bōrápoláshoz, egy olyan életmódhoz is, amiben nem robbansz le... Bár kinek mi.

Ö...hát nem mindenki van egysejtű szinten agyilag, mint te meg a hozzád hasonlók. Nem,az én értékemet sem a családban, sem a munkahelyemen, sem a társadalomban nem az határozza meg, hogy nézek ki. A diplomáim, a nyelvvizsgáim (azaz inkább a nyelvtudásom) ugyanúgy érték bizony, egy férfi sem megy vele többre. Vannak szexista munkahelyek, de ott sem a kinézet dönt, hanem maga a hozzáálás olyan, de azért ez már egyre ritkább. Szóval nem érzem azt, hogy a külsőm lenne a fő értékem. Nem vagyok csúnya de különösebben szép sem, csak átlagos. Mégsem azzal telt az életem, hogy a férfiaknak megfeleljek, és más nőket sem a külsejük alapján osztályzok, talán ezért vannak stabil barátságaim lassan 30 éve.

Intelligens embereknél nem úgy megy, ahogy leírtad, csak a buta proli rétegnél.

"mindenhol csak abban mérhető az értéke, hogy a férfiaknak mennyire tetszik. Ennyi. Konyec."

Attól még hogy te így gondolod és duplán is nyomatékosítod a mondanivalódat szavakkal és pontokkal az nem lesz tény. A te véleményed csak egy a millióból, a saját nevedben beszélj, és ne általánosíts. Lehet, hogy neked a megfelelésből áll az életed, vagy a párodat nyomorítod meg a felfogásoddal, vagy a legvalószínűbb hogy nőhöz még közöd sem volt, vagy épp egy nő vagy aki nulla önbecsüléssel és primitíven beszűkült agykapacitással rendelkezel, nem tudhatjuk.