Nem szeretem, ha ugráltatnak, ha úgy kell élnem valaki vagy valakik folyton megkérjenek valqmire, vagy már alap elvárás is legyen az a valami. Normális, hogy ilyen vagyok?

29 éves férfi vagyok, 18 éves korom óta egyedül élek, úgy osztom be az időmet ahogy akarom, akkor mosogatok el amikor akarok, akkor állok neki nyomkodni a telefont vagy nézni a TV-t, amikor kedvem van, stb... Eddigi kapcsolataimban ez nem is jelentett problémát, most viszont fél éve a jelenlegi párom már az agyamra megy, nincs nyugtom tőle és a családjától egy percre sem. Vagy neki kell ebben-abban segíteni, ami neki már elvárás, vagy a családja talál ki valamit, meg kapom az ívet az apjától hogy lusta vagyok, mert igazán átmehettem volna neki segíteni nyáron kerítést építeni, de én kihúom magam minden alól, nem szeretek dolgozni. Na most nálam ez úgy néz, hogy ha épp unatkozom szívesen segítek dolgokban amikhez kedvem is van, de van amit akkor sem csinálnék meg, ha esetleg fizetnének is érte. Nem fér bele az értékrendembe, hogy valaki beleszóljon az időbeosztásomba és arról szóljon minden napom ahogy hazaértem a munkából, hogy az ő elvárásaik szerint éljek és ha valami van rögtön ugorjak is (5 sarokra lakunk egymástól párom szüleitől). Ugyanakkor az is probléma nekik, hogy tékozló vagyok, mert nem eszek meg mindent, vagy kidoboma a maradékot, de az is probléma volt, hogy minek tartok 2 autót, teljesen feleslegesen fizetek 2 autó után, el is adhatnám az egyiket. Most volt egy elég nagy vitánk párommal és szüleivel is, főleg az autós dolog végett, mert nem hagyom h beleavatkozzonak az életembe, de nem változott semmi. Szeretem a páromat, de ha nem tud megváltozni és kihagyni engem az ő családi részéből ilyen téren, nem fogok sokáig vele maradni, kezdek besokallni. Csak én vagyok ilyen, vagy más is úgy, látná a helyzetet, ahogy én?