Csak kihasználna, ha nem is tudatosan?

Üdv mindenkinek. Úgy két hónapja megismerkedtem egy lánnyal, jól indult minden nincs semmi probléma. Nagyon hamar megtetszettünk egymásnak, amit egyikünk sem titkolt. Egy nehéz sorsú/életű csajról van szó aki sokat szívott az életben, ez később fontos lesz! Egy melóhelyen űzzük az ipart. Mindent elmond nekem, nagyon bízik bennem ezt érzem (kiváló emberismerő vagyok, jó érzelmi IQ-val). Nem akarok túl hosszú lenni, annyi elég, hogy alaposan összemelegedtünk, szinte mintha egy pár lennénk, de mégse. Én rengeteget segítek neki és szívemre vettem a sorsát....viszont az utóbbi időben észrevettem rajta, hogy már nem mutatja felém ezt a kezdeti lelkesedést, kacsintásokat, satöbbi (elmondása szerint visszafogja magát nagyon, mert mégiscsak munkahely amiben igaza van), viszont egyre és egyre több segítséget kér. A minap felvettem neki, hogy én úgy látom, csak azért ragaszkodik, mert rendes vagyok vele és kezdem úgy látni, hogy ez egy kihasználás részéről. Meg sem sértődött ezen, és amikor kérdeztem ez a kijelentésem hogyan esett neki, azt mondta, meg sem hallotta és már el is felejtette (általában az ember csak azt veszi magára, ami igaz rá). Nemsokára a közelembe költözik és úgyis kibújik a szög a zsákból, viszont én elbizonytalanodtam kicsit jó emberismerő létemre, ugyanis vannak felé érzelmeim már, egyébként sok dologban megegyezünk és összeillünk, mindketten egy jó társat keresünk. Még mindig ott vannak a kezdeti dolgok amiket mutatott felém de inkább ezek csak morzsák. Kihasználna vagy tényleg csinálnak ilyet a nők játszmából, hogy visszafogják magukat egy idő után? Elbizonytalanodtam, és 1-2 tanácsra lenne szükségem. Még mindig tesz olyan lépéseket, amiket érzelmek nélkül nem igazán tenne egy ember de ki tudja....