Ateisták, számotokra fontos, hogy a párotok szintén ateista legyen?

Az ateizmus nálam nem sima istentagadás, hanem az alap. Azaz, aki hívő, attól meg szoktam kérdezni miből gondolja, hogy isten létezik. Sose kaptam még rá értelmezhető választ, úgyhogy maradok ateista, ami azért kellemetlen kifejezés, mert úgy tűnik, mintha én tagadnám isten létezését, aki ugye nem létezik.

Inkább annak kéne az alapnak lenni, hogy isten nincs (ez a normális felállás) és ehhez képest lennének a furcsa emberek, akik meg hisznek valakiben, ami nincs. Kb mintha én laposföldtagadó vagyok, mert azt hiszem, hogy a föld gömb alakú.

Nyilván ez attól is függ, hogy mennyire komoly kapcsolatról van szó. Bizonyos szintig nálam belefér (pl. hisz Istenben, esetleg szokott imádkozni), de valószínűleg egy rendes gyakorló kereszténnyel (vagy akármilyen vallásúval) nem jönnék össze komoly kapcsolatra, mert az már kihatna a kettőnk dinamikájára is, főleg, ha komolyan vesz bizonyos egyházi szabályokat.

Kicsit olyan ez, mint a politikai irányultság. Kis különbségek nem zavarnak (pl. a barátnőm gazdaságilag sokkal inkább baloldalibb, én inkább középfelé tenném magam), de pl. meggyőződéses szélsőjobboldalival tuti nem jönnék össze, mert az már egyszerűen feltételez olyan kompromisszumokat a párkapcsolatban, amit én nem szeretnék meghozni.

Igazán akkor lesz ez fontos, ha közös gyereket szeretnétek. Én nem tudnék olyannal jó szívvel gyereket vállalni, aki mondjuk meg szeretné keresztelni és templomba, hittanra satöbbire járatni a gyerekünket. Az rendben, ha a párom hívő, nyilván nem kell ezt a gyerek előtt se "titkolni", de csak akkor hagynám ilyen irányba menni, ha magától érdeklődik majd a vallás iránt.