Hogyan viselitek a visszautasítást, amikor kezdeményezitek a szexet, de párod nem szeretné.tudsz utána is kedves lenni?

Eleinte nagyon nehéz volt. 21 évesen jöttünk össze, elég hamar összeköltöztünk, így furcsa érzés volt nonstop együtt lenni valakivel. Én addig ahhoz szoktam az exeimmel, hogy amikor találkozunk, akkor mindig van szex (kivéve, amikor érthető okokból nem lehet), de az exekkel sosem éltem együtt, találkoztunk heti 2-3x, aztán ennyi, így könnyű. De hát én megszoktam, hogy aki szeret és akinek vonzó vagyok, az dugni akar addig, amíg lát és van rá lehetősége :D Az nem volt belekalkulálva, hogy ha akármikor van rá lehetősége, akkor az nem biztos, hogy a 24/7 lesz, szóval eleinte amikor kezdeményeztem és a (most már) férjemnek nem volt hozzá kedve, bizony magamra vettem és megbántódtam.

Aztán szépen megbeszéltük.

Majd megtanultam, hogy attól még, mert nem gép, mert vannak más hangulatai, gondolatai, aktuális vágyai, hogy esetleg nem a szex körül forog az élete, attól még szeret és vonzónak lát és satöbbi.

Most már ha esetleg visszautasítana, akkor elég könnyedén veszem, elfogadom, hogy most nem alkalmas. Az ugyan ritka, hogy én utasítsam őt vissza, de ha esetleg megtörténik, akkor ő is hasonlóan felnőtt módon kezeli. Mondjuk az évek alatt megismertük egymást annyira, hogy látjuk előre, ha nem lesz sikere a próbálkozásnak, így ilyenkor nem is nyomulunk, szóval így azért elég könnyű elkerülni a visszautasítást.

28/N

1-es voltam

Élettársam olyankor megsértődik és hallgatással büntet napig.

Pedig ő tipikusan anyukám kedvence, rendes férfi, mindenkinek segít, mindenki imádja, elítéli az erőszakot.

Kezd elegem lenni.

Nyomasztó.

Megpuszilom, és hozzábújok. Ez nem ellenem szól. Ahogy az sem, ha nekem nincs kedvem.

31N