Vonzó tulajdonság, ha valaki szereti mások igényeit a sajátja elé helyezni?

Nem !

Alandoan nem. Ha vannak esetek mikor egyik vagy masik fel a jatterbe lep mert a par masik tagjanak fontos az a valami akkor rendben. De ebbol nem szabad rendszer csinalni

Nem.

Persze bizonyos fokig jó az önzetlenség, de kell hogy legyen egy határ. Nem szabad, hogy átcsapjon önfeladásba.

Egyetértek, az előzőekkel, de mint egy ilyen típusú asszony férje, hozok példát is :).

Az alkalmazkodó ember nagyon szimpatikus, kedves, odaadó. Az ilyen embert mindenki szereti, csak éppen amikor felkel az asztaltól, senkinek nem tűnik fel, hogy elment. A feleségem állandó problémája, hogy nem hallják meg, amit mond, nem veszik komolyan, naivnak nézik, átlépik.

Az alkalmazkodó ember nem mutatja ki mit szeretne, ezért érdektelennek tűnik. A párkapcsolatunk elején ha együtt akartam lenni vele, azt mondta oké. Ha azt mondtam, bocsi, most elmennék sörözni a haverjaimmal, azt mondta oké, soha nem mondta, hogy légyszi maradj. Egyszer csak úgy éreztem magam, hogy marhára mindegy neki, ott vagyok-e vagy sem.

Az emberek magukból indulnak ki. Ő nem szereti a saját igényeit előtértbe helyezni, ezért nem igazán tudja kezelni, ha más igen. Ha én elmondom, hogy valami zavar, akkor hirtelen kiderül, hogy őt is zavarja nálam csomó dolog, csak nem tette szóvá, és kettős mércének tartja, hogy bezzeg én igen. Konkrétan szeretném is, hogy elmondja, de nem akkor, amikor eredetileg nekem volt bajom, akkor nem vagyok befogadó, amitől csak méginkább kettős mércét érez.

Aki másokat maga elé helyez, annak gyakran előáll az a problémája, hogy a belső körét is beáldozza a külső köréért. Pl sógornőmékkel nyaralunk, feldobom neki, hogy szeretnék vele kicsit kettesben lenni, van-e kedve kocsikázni egyet. Azt mondja oké, tök jó ötlet. Sógornőm kisfia látja, hogy indulunk, "MEHETEK VELETEEEEEK?", párom válasza: "PERSZEEEEE!". Ebből van még egy rakásra való példám az évek alatt.

A feleségem szeretne mindenkinek eleget tenni és senkinek sem csalódást okozni. Ha azonban egymásnak ellentmondó dolgot kérnek tőle, akkor időnként tehetetlenül áll. Ilyenkor a két ember elkezdi lebokszolni egymással, mintha veszekednének/nénk a nejemen. A végén a vesztes rendre úgy érzi, hogy a párom amúgy vele értett egyet, csak a harmadik fél visszaélt a helyzettel. Nem egyszer kaptam vissza, hogy én őt manipulálom, és uralkodom rajta. Ez egyáltalán nem igaz, csak éppen ő ahhoz alkalmazkodik, akivel éppen együtt van.

Az ilyen típusú ember eleve vonzza az önző embereket. Egyszerűen érzik rajta, hogy nem mond nemet. Véletlenszerű, lepusztul arcok panaszkodnak neki az utcán, mert meghallgatja. Régen körülvették azok a barátnők, akik kabátnak használták, és csak akkor volt közös programjuk, ha a barátnő akarta, fordítva sosem értek rá. Nekem, mint párjának állandóan farkasszemet kell néznem ezekkel az arcokkal, és a rossz fiúnak lenni, akinek nincs kedve meghallgatni.

Gyakran csalódom utólag, mert azt gondoltam valamiről, hogy tök egy húron pendülünk, miközben ő csak nekem akart kedveskedni, és azért csinált valami úgy, ahogy. Erre általában akkor jövök rá, mikor észreveszem, hogy másképp csinálja, ha nem vagyok ott. Ettől meg átverve és hülyének nézve érzem magam.

A legszebb, hogy amúgy a felszín alatt egy befolyásolhatatlan személyiség. Ő el fogja érni, amit kitűzött, és ebben sem én sem más nem fogja megállítani. Csak éppen ő erről azt gondolja, hogy kellemetlen tulajdonság, de valahogy mindig akkor tudtam tisztelni, amikor kiállt magáért. Ő erről sokáig azt gondolta, hogy nekem perverzióm, hogy szeretek veszekedni.

Egy jó barátunk jut eszembe erről. Egyetemista korunkban fesztiváloztunk egyet, és már napok óta nem ettünk meleg kaját. A feleségem közölte, hogy ő ma meleget fog ebédelni, és nem gyors kaját. A legnagyobb tömegben órákig keresgéltünk éttermet, de sehol nem volt asztal. Mi, többiek simán megvoltunk a meleg étel nélkül, csak miatta bolyongtunk. Mire nagy nehezen kaptunk asztalt és jól lakott, elkezdett bocsánatot kérni, hogy miatta kellett ezt végigcsinálni. A cimborám csak ennyit mondott, "a mai nappal nőttél emberré a szememben".

Már kezdem feladni az itteni emberek hozzáállásán való vívódást, de mégis: magyarázzátok már el a pontozási stratégiát.

Nem! = 100%

Ha meg példákkal írom le ugyanezt, akkor lepontoztok? Ebben mi a ráció?