Milyen meglátásaitok vannak erről a helyzetről? Ex, aki áskálódik az anyóssal, aki kap minden szaván.

Történ velem, hogy megismertem a párom, összejöttünk, összeköltöztünk. A legjobb barátja az exe volt, amihez nagyon elfogadóan álltam hozzá, tekintve, hogy nekem is van exem akivel békében váltunk el. Tény, hogy mi nem maradtunk szoros kapcsolatban, de gondoltam náluk miért ne működhetne.(?)

Sok idő alatt, viszont egyre erösödött vele kapcsolatban az az érzés, hogy ez egyáltalán nem oké. Elkezdte nagyon mélyen beleásni magát a kapcsolatunkba, mit hogyan oldjunk meg, nekem túlságosan ecsetelte az ő és a párommal való kapcsolata különleges mivoltát. Hogy milyen volt amikor jártak, hogy mennyire nem kedvelte a barátom korábbi barátbőjét, akit nagy erőkkel próbált meg kitúrni.

Volt egy este, amikor az egyik vitánkban mengint döntőbíró akart lenni, és nagyon ráment négyszemközt arra, hogy túlreagálom, nincs igazam, engedjem el. És amikor 10 perc után durvábban rászóltam hogy álljon le, becsmérelni kezdte a párommal való kommunikációmat, azzal szemben, hogy ő tudja csak hogyan kell vele beszélni.

Akkor lett elegem, és beszéltem a párommal, rövid időn belül a csaj ki lett csukva az életünkből.

A párom édesanyjával nagyon jól indult a kapcsolatunk, egy idő után eltávolodtunk, mert elszaporodtak a megjegyzései azzal kapcsolatban, hogy nem számít, mi mit beszélünk meg a párommal, az számít, ők amikor ráérnek, a párom legyen náluk.

Ez havonta egy vagy két hét haza látogatás.

A barátommal annyiban maradtunk, amikor menni akar menjen, én nem kértem ebből, egy idő után nem mentem hozzájuk. Egyetem és munka mellett, amikor tudott ment (egy hétből négy napot).

Eltelt fél év, és azzal szembesültünk, hogy a lány, miután a barátom lezárta a kapcsolatukat, szépen fokozatosan felvette a kapcsolatot az anyjával. Elmesélte neki, hogy már nem beszélnek, és ez azért van, mert manipulálnom a barátomat.

Kibukott, hogy az anyja meg van győződve róla, hogy én tiltom el tőlük, ezért megy hozzájuk "keveset".

Olyannyira az ex pártjára állt, a véleménye, hogy teljes mértékben én irányítom, a barátom teljesen el van nyomva. Pénzzel többet nem támogatja, és a hazalátogatássukkor az ex náluk fog vendégeskedni.

Akármit mondott a párom, nem hitt neki se velem kapcsolatban, se azzal, hogy mennek itthon a dolgok.

A pénz nem számít, segítség volt, de megvagyunk nélküle.

Én vagyok az első, akivel összeköltözött, eddig a családi házban élt, mindig ott volt, ha jöttek.

Itthon nagyon jó minden, mindketten találkozunk külön külön is barátokkal, mindent meg tudunk beszélni, tekintettel vagyunk egymásra, a döntéseknél mérlegelünk. Pl a családjánál, ha jönnek, félre rakjuk a programokat amit lehet, hogy tudjon menni, de ezt az egyetemmel nem tudja megcsinálni.

Mit tennétek, hogyan kezelnétek, hogyan dolgoznátok ezt fel magatokban?