Az egyedülálló emberek miért panaszkodnak, hogy nincs párkapcsolatuk, miért nem örülnek annak, hogy egyedül lehetnek?

Nekem csak a szexualitás hiányzik és nehezen tudom pótolni, mert alkalmi kalandra se nagyon tudok felszedni nőt, a prostituáltaktól meg irtózom, műélmény.

Figyelj, kérdező... Eltérőek az egyének, ergo eltérőek az igények. Van, aki megállapodna, családot alapítana. Van aki viszont a boldog szinglilétben tud kiteljesedni. Élvezi a szabadságot, nem szeretne állandóan másokhoz alkalmazkodni. Személy szerint mindkét forgatókönyvet el tudom fogadni. Nem lehet fűnyíróelvvel mindenkit egy kalap venni. :))) Ez a véleményem.

Lodérccel értek egyet. Az emberek nem egyformák, van akinek nagyobb igénye van a társra, van akinek egyáltalán nincs. Én pl jól ellennék egyedül, ha nem szeretnék gyermekeket. Ahhoz viszont stabil környezet, biztos szülői háttér kell, amit két szülő jobban tud biztosítani egy jól működő kapcsolattal, mint egy szingli szülő egyedül. Így marad az, hogy kiépítek egy stabil kapcsolatot valakivel, aki szeretne családot és hajlandó aktívan tenni is érte.

Ez a kérdés volt már.

Mert a villanyt könnyebb kettőnek fizetni.

Én nem szoktam panaszkodni ezen, mert nem vagyok panaszkodó típus és kevés embernek nyílok meg, de jobban szeretek párkapcsolatban lenni, mint így, egyedül. Nyilván, kellett azért egy pár hónap egyedüllét az előző hosszú, együttéléses párkapcsolatom után, nyilván vannak előnyei is, de én érzelmes és romantikus típus vagyok... és azért szerencsére párkapcsolatra eddig tudtam jól választani, így nekem jobban megérte érzelmileg.

Azért, mert egészen más úgy egyedül lenni, hogy amúgy lenne lehetőséged valakivel lenni, mint úgy, hogyha ez kényszerből alakul így.

Valóban jobb az egyedüllét, de aki ki sem próbálhatta még azt, hogy milyen az, ha "van mellettem valaki", akkor csak egyoldalúan látja a dolgot, azaz, hogy milyen az egyedüllét. Innen nézve meg pl.: én kiszeretném már próbálni, milyen az, ha van mellettem valaki. (F)