Milyen lehet együtt lenni olyan nővel, aki a világ legveszélyesebb helyein nőtt fel?

Nyilván hatással van rá, de ha rendes családból származik. Akkor az anyjával lebuktak ilyenkor az ablak alá, ha pedig valami gangxta családból akkor meg kiugrott az ablakon és visszalőtt. :D

Mit akarok ezzel mondani? Hogy nem fogod tudni megmondani, hogy milyen csak az alapján, hogy hol nőtt fel. Még ott is, ahogyan Borsodban, meg mindenhol, van ilyen ember is meg olyan ember is. Nem ezen fog múlni, hogy hol született.

Én a szüleim munkája miatt az 1984-85-ös éhínség utántól a Derg 1989-es visszavonulásáig a polgárháborús Etiópiában éltem. Az általános iskolát már Budapesten fejeztem be.

Milyen lettem? Gyűlölöm az erőszakot és a nyomort. Kerülöm az olyan szituációkat és helyeket, ahol ilyennel szembesülhetek. Nem látogattam vissza azóta sem, és úgy érzem, nem is fogok. Nem érzem ettől magamat menőnek, de áldozatnak sem. Csak szerencsésnek, hogy nem oda születtem és eljöhettem. Büszke vagyok a családomra, hogy igyekezett segíteni, de én magam soha nem mennék terepre, sőt, emberek közé se szívesen, inkább kutatóorvos lettem.

A kisfiam (11 éves) épp Nyugat-Afrikában van az apai nagyszüleinél.

A magyar konzuli szolgálat honlapján utazásra nem ajánlott körzetben.

Európai szemmel egy kilométeren belül gettó/nyomor és milliomos feelinges pálmafás aranyhomokos tengerpart... a gyerekem biztonságos és jó körülmények között vannak a családnál nyaralni.

A mi szemünkkel sok része a világnak “élhetetlen”- de ha a helyiek ismernek, elfogadnak, befogadnak, akkor azért más a szituáció.

Európaiak vagyunk, innen nézve sokminden más és kényelmetlen... de az emberi kapcsolatok meg sokszor mélyebbek, az empátia, türelem, segítségnyújtás, bajtársiasság, összefogás meg olyan szintű, amit itt elképzelni nem tudunk...

Minden világban van jó és rossz is.

Szerencsés az, aki ott élve többfélét megtapasztalhat, több helyen mondhatja azt: otthon vagyok.

Jo lehet egy ilyen csaladba behazasodni Dagesztanban.

[link]

37F incel