Ha egy nőn látszik, hogy felénk, zárkózott, akkor tényleg "félnek" tőle a férfiak? Azért nem próbálkoznak nála?

Csak a csicskák. Én, FÉRFIKÉNT, nem.

Inkább sokan nem akarnak depis párt.

Ez emberfüggő.. Nálam pl. a zárkózottság csak afelé alakul ki aki nem közömbös. Azt hiszem így próbálom megóvni magam a csalódástól.

A környezetennmel mindig nagyon közvetlen és barátságos vagyok.

Nem félnek, van aki pont erre hajt, hogy kihasználjon. A többiek csak elkerülnek, mert felesleges próbálkozni.

Honnan látják? Mindenhonnan! Beszéd nélkül is elég a mimikád, testtartásod. Attól, hogy nem szólalsz meg beszél a tested, ezek szerint, ha megszólalsz még inkább!

Ne hallgass meg mindent! Már 48 vagyok, FFI, de én is mindig is felénk, zárkózott voltam. Sajnos így hatott rám a családi balhekkal teli gyerekkor. Gondolom te is sok kritikát kaptàl gyerekkorodban.

És rosszul is esett az állandó kritika. Így lesz az ember "depis".

Utána meg óriási hátránnyal indulunk az ismerkedésben, mivel (ahogy) nincs állandó hehereszhetnekunk a sok nehéz év után.

Szóval ne hibaztasd magad!

Lesz olyan fiú, aki még örülni is fog neki, hogy nem vigyorogsz mindenkire! Képzeld csak el: az "ideális" barátnő, aki jókedvű mindig.

Milyen uresfejunek kell ehhez lenni?!

A Bibliában is benne van, hogy "boldogok a tudatlanok". Akkor?

Egyszerre vigyorogni és tartalmasan gondolkodni nem lehet.

Baráti társaságok keresztül fogsz a sráccal raakadni leghamarabb.

Ezért tölts a barátaiddal minél több időt, ők amúgy is elfogadnak téged, és nem a "vihogjá"-elvarasaikkal jönnek.

Ez érdekes kérdés. Csinos, jó kiállású, szép arcú lány voltam fiatalon. Viszont félénk, és szerény, amit minden pasi kb. jégkirálynőségnek dekódolt.

Szóval felém nagyon nem közeledtek, szerintem féltek, mást nem tudok gondolni.

Volt egy srác az osztályon, nagyon tetszett, ki is nyilvánítottam mindenféle jelekkel. Aztán telt az idő, eljegyzett egy alacsony kövérkés lányt. Azt mondta (amikor beszéltünk pár év múlva), hogy értem volt oda, de nem játszottunk egy ligában.