A szülők mennyire látják reálisan a gyerekük lehetőségeit a társkeresésben?

nyilván vannak olyan szülők is akik hagyják belemenni a gyermeküket egy rossz kapcsolatba annak ellenére, hogy látják, hogy rossz lesz, de hagyják, hogy tanuljon belőle a saját bőrén…

Majd egy másik, hogy ezt ide ne hozd, azt nem akarom látni, elvárások, hogy fiam nekem unoka kell már, mert a Juliskának is már van 3 nekem meg egyse…na ilyen esetben tudjuk mi fog történni…

Szóval van itt két vagy több példa is….az aki annyira fogja a gyeplőt, hogy majd én irányitok, a másik, hogy hagyja had járja az útját a gyereke…

Tehát a kérdésedre a válasz, magyar közmondással, hogy a fától nem látják az erdőt…

Én azóta tudom objektíven megítélni, mióta a fiatal-felnőtt lányom beavatott.

Csak pilláztam, bevallom.

(Tanultam ám szavakat is, mint liánozás, incel, szintezés.)

Nem lennék most fiatal, mit ne mondjak (bár nekem a 90-es években sem volt könnyű, mert az átlagnál azért feljebb voltam (külső, műveltség), ezért 30 éves koromig voltam a "válogatós pitcha".

De ami most megy, ehhez képest az kutya f...sza volt, úgy őszintén.

4-es voltam, szóval szerintem mindenki magasabbra helyezi a "táplálékláncban" a gyerekét, mert utlraviola gőze nincs, hogy mi megy most a húspiacon.

Amikor helyes kolléganőm mondja, hogy ő úgy bízik benne, hogy a fia majd egy szép, okos, tündéri "kislányt" visz haza bemutatni. És mondanám, hogy oké, de a fia alacsony, vékony, szemüveges, penge agyú programozó-matematikus. Az alacsony a gyenge láncszem, (mai "követelményrendszert" nézve), szóval nem volt még barátnője 27 évesen.

Fiatal felnőtt vagyok, de a 4-es válaszán csak pislogok. Még sosem hallottam a liánozásról és szintezésről... Lehet ezek nélkül még én sem látom reálisan a saját lehetőségeimet a társkeresésben?

(Ha valaki kifejti röviden hogy mit jelent ez a két szó, köszönöm)