Minden ember alkalmas lenne párkapcsolatra, ha megfelelően szocializálódna?

A mai világ elég énközpontúvá vált, az önmegvalósítás és a személyes boldogság lett a legfontosabb cél az emberek életében. Régen azért az egyéni érdek sokkal kevésbé volt hangsúlyos, inkább a közösségi szempontok játszottak fontosabb szerepet.

Szerintem pont ezért fut zátonyra a legtöbb házasság, párkapcsolat, mert túl erős az egoizmus és a konfliktusokat nem tudják megfelelően kezelni. Tulajdonképpen egy családban ki kéne alakítani egy közös megküzdeni stratégiát a nehézségekkel szemben, de nagyon sok ember úgy áll hozzá, hogy az ő probléma kezelése jó, a másiké rossz és legyen kedves hozzá alkalmazkodni. Sokszor nincs arra igény, hogy időt szánjanak rá, hogy megértsem a másikat, hanem azonnali megoldást akarok, dominálni egy helyzetet és ez így nyilván zsákutca lesz.

Ha valaki mondjuk kiegyensúlyozott családi légkörben nő fel, akkor feltételezem megkapja azt a szocializációs csomagot, amik előnyére válnak későbbi párkapcsolatában, de még így sem biztos sikerül. A mai világban valóban a külső is nagy szerepet játszik, de általában nem azon mennek félre kapcsolatok, hogy a másiknak milyen a külseje.