Szerintetek amiatt választotta a másik lányt, mert Ő folyamatosan mosolygott rá, én pedig nem bírtam, mert folyton zavarba jöttem?

A story röviden az, hogy a cégben van egy férfi, akit csak látásból ismerek. Mindig nagyon zavarban vagyok, ha látom. Mindig néztük egymást, ha úgy adódott a helyzet,de egyszerűen életemben először, képtelen voltam valakire rámosolyogni. Most sajnos egy másik lánnyal láttam. A kollégáktól azt hallottam, hogy Őt már korábbról ismerte és a lány nagyon oda volt érte és mindig ment oda hozzá nagy mosoly kíséretében. Szóval ezt most én szúrtam el vagy a lány eleve előnyből indult, hogy már beszélő viszonyban voltak?

Utólag tökre sokat agyalok és kínzom magam, hogy mi lett volna, ha egyszer is elmosolyodom. Nagyon sokat kattogok ezen, szerintem már lassan önkínzás szinten. Nagyon akartam ezt a férfit, de egyszerűen lefagytam és most baromira őrködöm legbelül és eléggé a sírás kerülget, ha látom őket együtt. Már az önhibáztatás szakaszába léptem.