Nem abszurd valamilyen szinten, hogy a nők a jámbor, normális férfiaktól várják a megmentést, amikor rossz kapcsolatban vannak?

Arra gondolok, amikor összejönnek erőszakos, agresszív férfiakkal és titkos kézjelekkel akarnak idegenektől segítséget kérni, vagy amikor barátzónás csávókhoz menekülnek. Nem gondolnak bele, hogy ez sok ponton abszurd? Elvárják, hogy az egész társadalom kézjeleket magoljon be, és más férfiak a testi épségüket vagy szabadidejüket beáldozva rohanjanak az ő segítségükre. Senkinek nincs kedve sem a rendőrségre járogatni tanúnak, sem rendőrséget hívogatni és a helyszínen maradni, vagy egyszerűen hülyét csinálni magából mert végül a nő meggondolja magát, arról nem is beszélve hogy ha fizikailag közbe is lép, akkor megsérülhet. A másik oldalon pedig ott van, hogy én nem ismerek olyan normális férfit, akivel ne történt volna olyan soha, hogy teljes szívéből szerette volna a nőt, de a nő összejött egy olyan pasival, akiről az egész környezete megmondta előre hogy gázos és nagyon nagy baj lesz belőle. Ennek ellenére neki ez kellett, mert ehhez tud ösztönösen vonzódni. Nekünk minden nap korlátoznunk kell az ösztöneinket, ők nem teszik meg. Akkor miért nyomják a propagandát, hogy segíteni kell és az az igazi, rendes férfi aki segít? Ha valaki barátzónázott férfiként összeszedi a tökeit és csak akkor engedi hozzá menekülni a csajt, ha végre a barátnője lehet, nem pedig csak egy ingyen szállás, akkor elhordják minden féle szemét embernek, aki ugyanolyan rossz mint az, aki verte a csajt. :D

A harmadik de sajnos egyre valósabb dilemma meg az, hogy amikor közben avatkozást kér a csaj, akkor honnan lehet tudni, hogy nem a csávóján akar bosszút állni és jól bajba keverni, vagy egyenesen megveretni? Lehet, hogy a beavatkozással ilyenkor a bajtársiasságot szegjük meg a másik férfival szemben és kiszolgálunk egy számító, hisztis nőt. Erre nem gondol senki? Ugye mégsem ilyen egyszerű a téma?