31 évesen eljutottam odáig az öngyógyításban, hogy már egyáltalan nincsenek öngyilkossági gondolataim és ki tudom mondani, hogy szeretek élni. Túl késő családról, feleségről, gyerekekről álmodozni, ha még soha nem volt párkapcsolatom?

Hát arra számíts, hogy 30 felett már hogy is fogalmazzak... közel sem a tökéletes emberek maradnak meg főképp elérhetőnek. Illetve az elváltak, hosszútávú kapcsolatból épp dobbantók, de sokszor ők is bizalmatlanul, sokszor akár traumatizálva.

Erre még rájön a te helyzeted, a korábbi előéleted, hátrányaid. És erre még rájön az, hogy a jelen korban meglehetősen nehéz lett sikeresen ismerkedni, mert nagyon sok ember már bezárkózik, az online közeg meg rendesen tönkre lett téve.

Szóval összességében nem lehetetlen. De nagyon nem ideális eset a tied. Kezeld reálisan a lehetőségeidet, és legyél nagyon kitartó, ha valóban a párkapcsolat a célod. És még így se feltétlen veheted készpénznek a sikert, de idővel majd kiderül.

"oké, de akkor most ne rögtön egy csajt akarj szívatni, hogy elégedjen meg egy mamahotellel meló nélkül...."

Mi az, hogy szívatni?

Én simán összejönnék egy mamahoteles csajjal, akinek átmenetileg nincs munkahelye és lehet, hogy még hónapokig nem is lesz.

Akkor ti, nők, miért nem tudtok összejönni egy mamahoteles, épp munkanélküli férfival? Miért kell ennyire beteg módon pénz- és egzisztenciaéhesnek lennetek?

Az egy dolog, hogy te kivel jönnél össze, de ez senkit nem érdekel... egy korabeli nő, aki még gyereket is akar, nem egy nincstelennek fog szülni, ha normális. Na most akkor mindenki találja ki, mit kell tenni, ha reális esélyeket akar...

Könyörgöm már... mert nekünk nincs farkunk, amiért muszáj rohadt nagy kompromisszumokat kötnünk!!! Egy családhoz meg pénz kell, és tudod a szülőszobából, meg egy ujszülött mellől, ha érzelmi biztonságot akarunk neki, nem lehet dolgozni!