Írtam egy verset egy lánynak aki régóta tetszik. Szerintetek milyen lett?

Ezt gondold még át... :D

Technikai oldalról bénácska. Még csak nem is rímel mindenhol, nincsen benne dallam, ritmus. Se a szótagok elején, se a szótagok végén, szótagszámokról meg inkább ne is beszéljünk. Azért, mert úgy versszakokra tagoltad, még nem lesz vers.

Másrészt teljesen aránytalanul keveredik benne a 19. századi, pátoszos megfogalmazás a legegyszerűbb klisék szintjén és a modern, hétköznapi szövegezés, ad hoc információközlésként.

Mondanivaló sincs benne. Még azt se lehet mondani, hogy egy dicshimnusz a lányról, mert több rész szól rólad, az anyjáról meg az apjáról, mint magáról a csajról.

Az a rész meg kimondottan visszás üzenetet közvetítő, és a lányra nézve NAGYON sértő, amiben megpedzegeted, hogy csak azért, mert te lekésted a találkát, ő már rögtön összeszedte az első random idegent az utcáról. x) Ezért nem fog a nyakadba ugrani.

A verses formát se érzem indokoltnak. Ha bocsánatot akarsz kérni, akkor két mondatnyi folyamatos szövegben meg lehetne fogalmazni. De abban sem ajánlom se a csaj lekrvázását, se a mutogatást a szüleire, se az irodalom óráról felcsipegetett sablon bókokat, se a saját magad sajnáltatását, mert végül is azért alakult úgy az este, mert elb.sztad a tömegközlekedést. Az most lényegtelen, hogy azért késtél sokat, mert egy kivagyi tuskó vagy, vagy azért, mert szétszórt vagy; nem azért nem kér belőled, mert az anyja nem akarja, hogy találkozzatok, hanem mert megvárattad. Vállald a felelősséget, és ne rizsázz.