Szerintetek van jelentősége, hogy valaki ki meri mondani mások előtt is azt, hogy szeretne párkapcsolatot?

Mármint úgy érzem, hogy ezen a téren mintha volna egyfajta "játszmázás" az emberek közt. Tehát belül érzem, hogy milyen jó volna egy társ, akivel közös élményeket, programokat lehetne átélni meg egyáltalán szeretne, de kifelé mégis azt a látszatot kell tartani, hogy oh, ugyan már én jól elvagyok egyedül, így is gazdag, színes életem van, a pár az opcionális dolog és csak max hab a tortán. Éppen ezért társaságban is arról "illik" inkább beszélni, hogy milyen jó a szingli élet.

Nyilván az ember élete összetettebb, tehát én is napestig tudnék beszélni olyan dolgokról, amik alapvetően jól mennek, hogy van jó munkám, van pénzem, tudok utazni, hobbi sportolok, ilyenek, de azt valamiért nem merem kimondani mások előtt, hogy hát igen, igen, ezek mind jók, de azért mégis magányos vagyok és azért csak jó lenne, ha nem üres lakásba érnék haza mindig, ha valakivel lenne közös minőségi idő. De ez érdekes dolog, mert azt érzem, hogy ezzel gyengeséget mutatnék kifelé, ha ezt felvállalnám, hogy "hát milyen ember, az aki nem áll meg a saját lábán, aki kiszolgáltatja magát másnak" és éppen ezért az ismerkedésbe csak ilyen félig-meddig megyek bele, hogy nehogy azt gondolják mások, hogy ez nekem fontos és sérülékenységet mutassak. Mások meg lehet azt látják kívülről, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, ez fából van.