Férfiak, volt olyan barátotok, aki félt próbálkozni és sikerült valahogy meggyőzni, hogy küzdje le?

Nem, ha volt is ,aki próbálkozott,az csak még több elutasítást kapott.

Még én is,aki mondjuk 10/5 nőnek azért be szoktam jönni,én is rettegek az elutasítástól,akkor nekik el se tudom képzelni milyen lehet.

Amúgy azt figyeltem meg(néha magamon is),de főleg ezeken haverokon, hogy már ha egy nagyon minimális kedvességet kapnak egy nőtől,attól képesek belezúgni, mert annyira nincsenek hozzászokva. De innen nagyon nehéz felépíteni valamit,mer nyilván legtöbbször elutasítás lesz,ha nagy nehezen rá is veszik magukat.

Nekem az volt a szerencsém az elején amikor még nagyon önbizalomhiányos voltam,hogy többször is kezdeményeztek már nálam nők,szinte mindig ők szedtek fel engem,mert én annyira féltem az elutasítástól,hogy nem is mertem kezdeményezni.

Nyilván azért nem próbálkozik, mert leszarják nők így nem látja értelmét.

Mert nem arról van szó, hogy úton-útfélen vigyorognának rá, csak ő nem veszi a lapot.

Jóképű gyerekként meg könnyű osztani az észt a csajozásról, csak épp ha nem úgy nézne ki ahogy, neki sem nagyon menne.

A férfi társaságban mennyire téma ,ha egy férfi magához képest jobb nőt szeretne és emiatt kap elutasítást?

Megmondjátok,hogy nem kellene magasabb polcról választani?

Egyáltalán mennyire téma a reális önkép?

Néma gyereknek anyja sem érti a szavát!

A nők többsége eleve nem fog olyat felszedni aki kimondottan mimóza!