Régebben szerettem volna gyereket, most 30 évesen amikor abban a korban vagyok már nem annyira. Normális ez?

Én is szeretnék nagyon, párom nincs, már gondoltam barátilag összehozom valakivel… gyerektartást fizetek, foglalkozom vele, írj privátot, ha érdekel.

35/F

Nekem három gyerekem van, és jóval idősebb is vagyok, és ennek tükrében is azt gondolom, hogy ez teljesen rendben van.

Felnőtt nő vagy, aki nem csak a dolog romantikus oldalát látja, de a nehézségekkel is tisztában van. Láttál már ezt-azt, ami szintén befolyásolja, hogy mit gondolsz a gyerekvállalásról.

Ahogy a pszichológia tanárnőm mondta anno: a gyerekszüléshez kell a fiatalok meggondolatlansága és optizmusa, mert ha aki józsn ésszel, teljesen reálisan átgondolja, az nem fog gyereket vállalni.

Meg a legfontosabb "összetevő" hiányzik: egy férfi, akibe annyira szerelmes vagy, hogy akarsz belőle egy kisebb példanyt, magadnak, örökre.

Én se akarok, ahogy egyre idősebb vagyok. (37)

Régen naivan azt gondoltam, hogy milyen boldogság lehet, ha az embernek családja van, ma pedig már csak az jut róla eszembe, hogy nőként nekem ez egy rabság lenne, örökös stressz, aggódás, idegkimerültség, leterheltség. Valahogy azt hittem régen, hogy ki lehet alakítani egy egyensúlyt.

De azt látom mostanra, hogy nemcsak az elfoglaltságaimról kellene lemondanom, hanem az alapvető igényeimről is, mint pl pihenés, alvás.

Úgy érzem, nem éri meg.

30 éves vagyok és ugyanígy vagyok ezzel :) Még 10 éve azt gondoltam, hogy majd 3 gyerekem lesz. Aztán ahogy egyre több ismerősömnek, rokonomnak lett gyereke és beleláttam abba, hogy milyen is az élet gyerekkel…egyre inkább azt éreztem, hogy nekem ez nem kell. Van egy kényelmes, nyugis, boldog életem, sok szabadidőm, pénzem, nekem ebbe egy sírós, 0-24 figyelmet és foglalkozást igénylő, csomó pénzt felemésztő gyerek nem hiányzik, főleg nem 2 vagy 3. Isten ments, én már a gondolattól idegroncs leszek :D

Úgyhogy teljesen normális dolog ez, manapság egyre többen vállalják fel és választják ezt az utat.