Egy 7 évesen múlik az én és a gyermekem jövője?

“ Most a gyermekem és az én jövőm ezen a 7 éves gyermeken múlik.”

Van félnivalód?

Mert akkor jogos.

Ha nincs, akkor ne izgasd magad rajta.

Azért itt vannak bajok, anyóson túl is.

Mit gondol a párod, mit fog mondani a gyerek a pszichológusnak, ami válóok?

Miért megy a hiszti egy sör miatt? Miért gondolja azt, hogy be kell téged árulnia?

Miért nem fogad szót a saját anyjának?

Mi ez a baromság, hogy te vagy az apja?? Nem, nem te vagy, és kb eddig terjednek a jogait, hogy fogja a gyerekeket és lelép a pichába. Akkor ki fogja elzavarni fürdeni?

Nem a gyerekkel van gond, hanem veletek, felnőttekkel.

Amúgy meg azon se csodálkozok, hogy anyósod kiakadt meg utal téged. Összejössz egy kisgyerekes nővel, és te költözöl be az anyjához, és azonnal csinálsz is még egy gyereket anyós nyakára.

Annak is oka van, hogy ennyire be vagytok tojva a gyámügytől. Milyen körülményeket tudsz biztosítani a családodnak? Gondolom, nem a nőd dolgozik pár hónapos gyerek mellett.

Vannak itt furcsságok azért bőven...

A nagyszülői láthatás jellemzően havi szinten 1-2 alkalmat, alkalmanként néhány órát jelent. Szóval nem azt jelenti, hogy onnantól minden másnap nálatok fog aludni az anyós. Azt pedig jogilag nem tehetitek meg, hogy "eltiltsátok" a gyerektől, hiszen neki is joga van az unokájával tartani a kapcsolatot, és figyelemmel kísérni az életét. Ez a jog csak akkor vehető el tőle, ha a gyermek fejlődését, netán életét, épségét veszélyezteti.

De egy szó, mint száz: ha valaki havi 4-5 órában képes érdemben beleszólni az életetekbe, ott nem csak vele van gond.

"Párom megmondta, hogy nem fogja tartani az anyjával a kapcsolatot de ha kell mert ha olyat mond a gyereke akkor lelép szó nélkül mind a kettővel mert ő nem veszíti el egyiket sem és nem érdekli."

Ezzel a hozzáállással pedig csak maga alatt vágja a fát. Ez nem így működik, hogy ha van egy érvényes határozat, akkor ő azt felrúgja, és megakadályozza annak betartatását.

Másik aspektusból nézve: sokat elmond a veled való kapcsolatáról, és nem pozitív értelemben, hogy szívfájdalom nélkül képes lenne téged is kiiktatni az életéből, csak hogy az anyjának betartson.

"Ha 10x szól rá nem érti meg engem csesztet, hogy szóljak rá erélyesen mert rám hallgat.

Ha ezt megteszem pedig én vagyok a hibás, hogy a gyerekére miért szóltam rá…"

És te ezzel a nővel vagy együtt. Feltéve, hogy igaz, amit írsz, itt nem a gyerek az igazi probléma, hanem az anyja. Normális körülmények között egy emberrel egyszer lehet eljátszani ezt, hogy megkér valamire, utána meg veszekszik veled, amiért megtetted, amire kért. Az ilyesmit azonnal tisztázni kell. Máskülönben te csak a boxzsákja leszel idővel.

"Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy 7 éves gyereken múlik a boldog nyugodt életem a saját gyerekemmel…"

Nem rajta múlik. Hanem párodon. Tudod, normális körülmények között, egy működő párkapcsolatban egyik fél sem fenyegetőzik, hogy ha valami nem tetszik neki (pláne valami tőled teljesen független dolog), akkor otthagy a frászba. Hanem úgy, hogy "akármi is lesz, megoldjuk". Nem a gyerek dönt, nem rajta múlik a jövőtök, hanem azon, akit te a párodnak hívsz.

"jön a gyerek, hogy ti megint mit isztok elmondalak anyának…"

Tipikus diszfunkcionális család, ahol a kisgyerek a főnök. Komolyan, ez a tankönyvi példája ennek. Párod rajta keresztül akar érvényesülni, te meg félsz egy 7 éves kölyöktől.

Az eset további kérdéseket is felvet. Milyen a viszonyod pároddal? Megvan a szükséges mértékű őszinteség? Ugyanis az, hogy ilyesmivel zsarolható vagy, az feltételezi azt, hogy alapszinten sem működik köztetek sem a kommunikáció, sem a bizalom. Hadd hozzak egy saját példát! Én ugyan nem szoktam sörözni, de alkalmanként, főleg egy-egy nagyon stresszes nap végén van, hogy csekély mértékű likőr azért lecsúszik. Meg barátnőm is amikor csajos napot tart a barátnőivel, kulturált mértékben, de szokott inni alkoholt. Gyerekünk ugyan még nincs, de ha lenne, sem ő, sem senki más nem tudna zsarolni sem engem, sem őt azzal, hogy árulkodik, ugyanis tudunk egymás szokásairól. Nyugodtan bárki árulkodhat, hogy múlt pénteken is megittam két centi diólikőrt, egyszerűen nincs mitől félnem, mert tud róla. Az, hogy te rettegsz attól, hogy a gyerek "árulkodik", elég komoly kérdéseket vet fel. Nálatok nincs meg az alapvető kommunikáció? 2 éve együtt vagytok, szexeltek egymással, közös gyerek is van, de félig titkos életet élsz? Titkolod a szokásaidat az előtt, akivel közös életet tervezel?? Mert ha így van, az rohadtul gáz. Ha meg nem, akkor mi a frászfenétől is félsz?

"“Megint morogsz velem” -mert az anyja mondta, hogy indítsam meg végre pl.: fürdeni már 10. rászólásnál. Ha ezt nem csinálom akkor ő morog velem, hogy miért nem intézem hát az “apja vagyok”."

Erre ismételten csak azt mondom, hogy le kell ülni az anyával, és komolyan át kell beszélni ezt a gyereknevelés-dolgot. Választás elé kell állítani. Vagy ne várja el tőled, hogy segítesz a gyermek nevelésében, vagy ha elvárja, akkor meg utána ne panaszkodjon miatta. Félreértés ne essék, nem kell durvának lenni, de azért kicsit növessz már tököt, baszki...

"Külön élünk természetesen."

"Természetesen"... Mert ugye az a természetes, hogy ha közös gyereketek van, meg tőled várja el, hogy a másikat nevelgesd, akkor külön kell élni...

Félreértés ne esésk, nem sátántól való a különélés, csak én azért nem gondolom, hogy ilyen helyzetben ez ideális, és "természetes" lenne.

Ez pedig rávilágít a következő problémára: egyszerűen nincsenek tisztázva a szerepek. Te hol apa vagy, hol meg csak egy randipartner.

"Anyaaa apa telefonozik"

És ti felnőttek vagytok...

Ez megint olyan dolog, hogy normális körülmények között ilyesmivel nem lennél zsarolható. Ha engem barátnőmnél valaki bepanaszolna, hogy "telefonozok", első körben hülyének nézné, hogy most mégis mit akar az illető? Második körben meg nevetne egy jót, hogy telefonozzon nyugodtan, miért ne tehetné? Vagy fordítva: ha valaki barátnőmre panaszkodna, hogy "megint telefonozik", annyi lenne a reakcióm, hogy "az ő dolga, ha neki jó, akkor tegye".

Kezd egy olyan sejtésem lenni, hogy nálatok a legelemibb szintű nyitottság és őszinteség sincs meg. Olyannal nem lehet zsarolni az embert, amiről a másik tud, és amit a másik elfogad. Szóval vélhetően titkolózol előtte, kamuzol, ferdítesz. De miért is? Összejöttél, meg gyereket csináltál olyasvalakivel, akivel olyan szinten nem passzoltok, hogy a mindennapi szokásaidat is titkolni kell??

"Imádja, ha feszültséget kelthet."

Feszültséget ott lehet kelteni, ahol arra eleve megvan a potenciál. Tudod: rosszindulatú emberek mindenhol vannak. Engem is már voltak, akik megpróbáltak a szerelmem ellen hangolni. Szerinted sikerült?

"Azért nem fogad szót mert “gyereket szép szóval nevelünk” elvet követi…"

Miért, szerinted hogy kellene? Verjük rommá, ha valami nem tetszik? Ez a hozzáállás további kérdéseket vet fel veled kapcsolatban.

A probléma pedig nem az elvvel van. Hanem a módszerekkel.

"Mamának pedig csak azért kell a gyerek, hogy minél több infot megtudjon rólunk, kiszedjen a gyerekből."

Áruld már el, mégis milyen szupertitkos információra vágyhat az anyós, és mihez tudna kezdeni azokkal?

"Szóval azon van, hogy az összes gyerekével kötekedjen mert unatkozik és nem komplett."

Itt nem csak ő nem komplett. Itt az egész család totálisan diszfunkcionális. A 7 éves gyerek, aki istent játszik, és tetszés szerint ugráltatja az anyját. Te, aki rettegsz a 7 éves gyerektől. Az anyja, aki menekül az anyjától, tart a 7 éves gyerekétől, téged meg rettegtet. Most komolyan, mi ez? Valami Franz Kafka regény?

"A lakásában kb 5 kamera, az ajtaján 5-6 zár a bejárati ajtó mellett “figyelmeztetések” kiírva, hogy ide úgy gyere be xy…"

Ez pedig miért is baj? Látom, neked sem kell segítség, hogy még a kákán is csomót keress. ;)

"Mit tudnék tenni?"

1. Növessz tököt! (És itt most nem a növényre gondolok.)

2. Tisztázd a helyedet a családban!

3. Építsd ki "pároddal" az alapvető bizalmat és őszinteséget!

4. Ha kell, kérd szakember segítségét!

#7

Amiket leírsz, azzal egyetlen probléma van:

Hogy csak az érem egyik oldalát ismerjük.

Ez a kérdező verziója.

Nekem ami itt kétségeket kelt, hogy a kérdező feltételezéseken pánikol, már előre magyarázkodik olyanon, ami egyelőre még meg sem történt.

Ilyen esetben azért sanszos, hogy alapja van annak, amitől ő tart, hogy rásütik.

Ha a mama havi 1-2 alkalommal elviheti majd az unokáját, attól a ti életetek nem fog felborulni. Faggatja a gyereket. Nem szép dolog, valóban. De nektek ebből miylen hátrányotok származik?

Amúgy mikor elvetted és csináltál neki egy közös gyereket is, volt már ez a nehezen kezelhető vamzer 7 éves gyereke, akkor még nem volt gondod vele, hogy neked kell fegyelmezni, amiért utána lecseszés jár, mert ő anyukájával összetart, téged meg kívül tartanak a körükön? Jó nagy bajba sodortad magad ezzel. Nem a nagymamával, hanem a közös gyerekkel.