Ti mit tennétek a helyemben?

3 hónapig jártam mindössze egy fiúval, majd közös megegyezéssel, vége lett a dolognak. a történet elég érdekes, mert a lényeg hogy nyár volt, én szingli lettem egy elég hosszú kapcsolat után, de már egyáltalán nem szerettem az akkori exem, és így elkezdtem csak úgy randizgatni..lett egy tartósabb randipartnerem, aki iránt vmi féle fellángolást éreztem, elég erős érzés volt..elmentünk egyik este egy szórakozóhelyre sok baráttal, és ott sok-sok ismeretlen volt. mikor hazamentem, másnap egy fiú bejelölt ismerősnek, kb tudtam h a tegnap estén lehetett ott, ahol én épp randiztam a sráccal. rám írt, és elkezdtünk beszélgetni...én ennek örültem, mivel akivel randiztam, azt felejteni akartam, mert kb beleestem idővel, de tényleg nem egy komoly szerelem volt, csak ilyen pillanatnyi érzés. tudom nem szép dolog, de ezzel. a fiúval, aki mellesleg nagyon nagyon tetszett, és szimpatikus is volt, csak hát még se ő kellett, elkezdtem beszélgetni..aztán időről időre még jobban szimpatikus lett, és még kb soha nem beszélgettem ilyen sráccal, mint ő...annyira hasonlítottunk egymásra, h félelmetes volt. egyre szimpatikusabb lett, és mivel a srácnak akivel egyébként randiztam, tudtam h randin kív semmit nem akar tőlem, így úgy gondoltam, hogy ezzel a fiúval aki egyre szimpibb lett meg nagyon tetszett külsőre is, hát belemegyek taliba. nagyon jó lett a találkozás, és nagyon nagy összhang volt...nagyon boldog voltam:) nagyon hamar belementünk a kapcsolatba. az elején mivel ugye még ezt a volt fiút, akivel randiztam, iránta is éreztem dolgokat, így nem becsülte meg sajnos eléggé azt a fiút, akivel voltam, nem láttam, egy idióta voltam, hogy nekem ő kell. kiderült, hogy oké h hasonlítunk, de a kapcsolathoz máshogy álltunk hozzá...úgy érzetem hogy neki minden fontosabb. természetesen nem vártam el kemény 1 hónap után h én legyek az élete értelme, de pl ott hagyott szórakozóhelyen amikor mind ketten ua-on a helyen voltunk..úgy éreztem valamiért, hogy nekem ő túl nagy falat, hogy ő nem szeret eléggé. én nagyon kezdtem megszeretni, én se voltam sajnos elején minta...szóval mind a ketten idióták voltunk..és annyira hiányzott az, hogy 10 órákat beszélgessünk, mint régen megállás nélkül..és úgy éreztem ez így nem megy tovább, és megpróbáltam vele szakítani,miközben már szerettem eléggé..ő akkor ígéreteket tett stb...mondtam hogy rendben..és tényleg elkezdett igyekezni...de nekem vmiért mintha még mindig nem lett vna jó...nem éreztem tényleg h szeret, alig csókolóztunk, volt h városban nem, is kézen fogva mentünk...és a lényeg h utána én viselkedtem már rosszul, és ő igyekezett, sehogy se akart összejönni egy jó, harmonikus kapcsolat, de közben imádtam őt, és annyira akartam h rendben legyen minden, és akkor már kb ő nem tudta h mit akar még tőlem, és én kapcsoltam rá..nagyon megváltoztam..mindig szeretgettem..tényleg ráismertem hogy beleszerettem, csak már túl késő lett..és kimondta h vége. elfogadtam természetesen, mert tényleg nem voltam mintabarátnő... de nagyon szerettem. ezután jött egy iszonyú nehéz 3 hónap...minden nap csak sírtam, minden emlék előjött..mert mindezek ellenére, ahogy itt leírtam, h mindig valamelyikőnknek rossz volt, nagyon sok jó dolog történt velünk..életem legjobb dolgait vele csináltam...annyi emlék tényleg..mindenről ő jutott eszembe, hiányzott, sírtam minden nap..nem értem a tárgyakhoz,amikhez hozzáért..későn ismertem fel, hogy úristen mit vesztettem:( próbáltam belenyugodni...elfogadtam a dolgokat, és akkor felkeresett, életem kb akkori legboldogabb napjának ítéltem el, és mondta h szeret, nagyon hiányzok...és már nagyon sokszor akart keresni, de nem bírta elvetni a büszkeségét..ő is meg én is nagyon büszkék, makacsok, önfejűek vagyunk. ekkor újra beszélgettünk, elmondtam h nekem is hiányzik...stb..újra nosztalgiáztunk..annyira jó volt..és aztán úgy gondoltam, hogy így h ő kezdeményezett, most az újra talit én hozom fel..de azt mondta, hogy egyenlőre csak beszélni akar...én ezt tudom hülyeség, de nem akartam magam tovább kínozni..és mondtam h oké hagyjuk az egészet..újra elkezdtünk veszekedni..mondta h én már soha nem keresem..és eléggé meg is bántottam. ezután jött Karácsony, ugye kb másfél hónap megint eltelt, és szentestén írt nekem, hogy ő rájött h tényleg csak engem szeret, és stbstb. kedves lettem, mert qazt kívántam karácsonyra,hogy annak ellenére, hogy azt mondtam h hagyjon, majd ír, vagy keres...és nem hittem el kb, annyira boldog voltam..és akkor vissza írtam neki újra..stb és mondta h találkozni akar..és és én annyira iszonyatosan majd kiugrottam a bőrömből annyira boldog voltam..már meg is beszéltük a talit stb..de most bepánikoltam..erre vágyok kb 5-6 hónapja..de istenem annyira elképzelhetetlen hogy szeressen, félek h szórakozik...félek h talizni akar az oké, de csak talit akar, és nem újrakezdést..és én abba beleőrülnék...lehet hagynom kéne, és megírni neki h ezt most hagyjuk...mit tennétek?