Érdemes erőltetni ezt a kapcsolatot?

Már az első szakítás után sem kellett volna tovább erőltetni. Egyértelmű, hogy már nem érez irántad semmit, ha valaha érzett valamit, az elmúlt.

úgy vélem, a lány csak játszik veled. Azért kér most időt, mert kedvez a hiúságának hogy lementél kutyába.

Úgylátszik mégis találtam egy olyan embert, aki abban a cipőben jár mint én..Az én sztorim a következő. Alig 4 hónapja voltunk együtt, de én már úgy kiszerettem a barátnőmből, csak megszokásból voltam vele, meg valahogy nem tudtam volna magamat nélküle elképzelni. Egyik nap hívott hogy beszélni szeretne velem. Beszéltünk, közölte, hogy már nem érzi tőlem azt a szeretetet amit az elején, és ennek így már nincs sok értelme szerinte. Aztán megijedtem, és átbeszéltük hogy beleadunk mindketten mindent, menni fog. Rá 2 napra feljött hozzám és lefeküdt aludni. Egy szép szót nem szólt hozzám, akármit kértem, nem érdekelte, majd szépen elváltak útjaink. Másnap kérdeztem tőle, hogy ez mi volt, mikor előtte 2 nappal megbeszéltük, hogy menni fog. Mindenre volt kifogás, majd mondta hogy nyugodjak meg, szeret, és menni fog. Másnap, december 23-án este, msnen rámírt, hogy "bocsi, átgondoltam, tegyünk pontot a végére" Nem értettem az agyjárását, nagyon rosszul esett...aznap vettem meg a karácsonyi ajándékát is meg stb..Mondtam, hogy jó lenne megbeszélni személyesen is, mert ez így nem korrekt. Mondta, hogy jó, de csak 6 nap múlva ér rá...kb 4 nap múlva már elkezdtünk beszélni, hiányoztunk egymásnak, én közben itt jöttem rá, hogy fontos nekem, és valahol mégis szeretem, csak a problémák befedik ezt az érzést. Eljött a nagy nap, találkoztunk. Az elején nem igazán beszéltünk, utána meg a kapcsolatunkat átbeszéltük. Milyen volt, hogy éreztük magunkat stb. A folytatásra nem tért ki, így én sem. Mikor indultunk haza, gondoltam kikísérem a buszvégállomásra és majd valahogy mégis csak jó lenne megbeszélni, hogy akkor most folytassuk-e vagy sem, mert azért jöttem. Közölte útközben, hogy menjünk már el a másik irányba, majd utána tett egy cinikus megjegyzést, majd odament az orrom előtt egy másik csávóhoz. Az a csávó már hetek óta írogatott neki, de a barátnőm nyugtatgatott, hogy nem kell neki az a pali, fogjam már fel, Már volt hogy kiabált velem, hogy értsem meg..Nem is aggódtam emiatt. Erre tessék. Az orrom előtt odamegy hozzá, tőlem el sem köszönt. Nekem egyből leesett, mentem is tovább..közben olyan szintű ideg gyülemlett fel bennem, hogy ha nem találkozok útközben a legjobb haverommal, akkor elképzelni sem tudom, mit tettem volna...elszállt az agyam teljesen, nem ismertem magamra..Mint kiderült órákig együtt voltak, mert az anyja hívott, hogy velem van-e, mert még nincs otthon..Este felhívtam és elhordtam mindennek, majd sírva mondta, hogy meg tudom-e neki ezt bocsájtani. Megbeszéltük, hogy másnap kimegyek, megbeszéljük. Rendben. Reggel arra az sms-re keltem, hogy átgondolta, nincs értelme lemennem, bocsi. Majd olyan szinten lementem kutyába, hogy órákig győzködtem, még a csillagokat is lehoztam neki az égről. Sikerült ismét összejönünk, bár azóta én már nem bízom meg benne 100%-osan., elővigyázatos vagy. Azóta is akadnak ugyan problémák, de én akkor rájöttem, hogy mennyire fontos. Ez most nem teljesen a kérdésre válasz, csak leírtam a személyes tapasztalatot, mert hasonló a tiédhez.

Igen, nekem is első komoly kapcsolat. És én sem tudnám elviselni, hogyha más csávóval látnám. De még magamat sem tudnám más lánnyal elképzelni..Lehetőségem lett volna rá pedig, de nem éltem vele. Viszont egyszerűbb szerintem, ha most elfelejtitek egymást, mert ha netán újra összejöttök, majd ismét szakításra kerül a sor, megint át kell élni..Néha én is elgondolkoztam rajta, hogy lehet jobban jártam volna úgy. Talán már rég nem foglalkoznék vele, találtunk volna magunknak mást, és boldogan élnénk. Csak mi egy suliba járunk. Látjuk egymást nap mint nap..így meg nehéz.

Egyértelmű, hogy nem szeret, de nem tud még elengedni. De ennek nincs értelme, szakítsatok. Ez jó már nem lesz.

Kis k*rva, hajítsd ki és egy percig ne sírj utána. Jól néznénk ki, ha minden kósza dugásra meg smárolásra az lenne az indokunk, hogy "ideges voltam rád". Ugyan már... ez egy ribanc és az is marad.