Vannak itt szeretethiányos lányok? Miért vagytok azok és miért nincs párotok?

Akkor gondolom, az a tudat megnyugtat, hogy sajnos ha lesz barátnőd, akkor is meg fogsz zakkanni. :)

Én képes lennék minden pillanatomat a párommal tölteni. Persze nem élünk együtt és szünetekben van köztünk 200 km, emellett pedig igényli a szabad teret, amit én igyekszek megadni neki, még ha én szenvedek is (jelenleg is ezért ülök itthon egyedül).

Az is iszonyatosan őrjítő helyzet ám, hogy van valakid, még is folyamatosan szeretethiányod van... Hogy is mondjam. Egyfajta kielégítetlen érzés folyamatosan. Együtt vagyunk, szeretget, aztán egy pillanatra elenged és már megint azt érzem, hogy akarom méég és nem elég. Arról ne is beszéljünk ha egy hétig nem látjuk egymást. Szinte képes vagyok feltuningolni magam, hogy nem is szeret és totálisan elkeseredni, ha két napig nem kapok semmiféle "szeretetet". Nem jó ilyennek lenni, de még nem jöttem rá, hogyan lehet ezen változtatni.

A túlzott szeretetéhség sosem jó. Akkor sem ha van valakid és akkor sem ha nincs. Mindkettő fáj, csak nem ugyanazok a gondolatok járnak közben az ember fejében.

én szeretethiányos vagyok mert nincs barátom akit átölelhetnék megcsókolhatnék

és azért nincs párom mert a vanamelyik fiúnak baj a korom de vínamelyiknek nem jövök be

Vannak. És mindenkinek más sztorija van róla, ahogy nekem is. Lekopna a billentyűzet, mire megértetném itt mindenkivel, hogy miért úgy alakult az életem, ahogy. Nem mellesleg ezt nem is lehet leírni pár szóban, a téma sokkal nagyobb felületet kíván.

20/L