Tényleg csalódnom kellett?

sziasztok.. nagyon szerettem volna hogy legyen barátom, nem a menőségből, és eddig nem is volt.. azt gondoltam hogy biztos lesz olyan srác aki nekem való, nincsenek nagy elvárásaim, csak ne legyen bunkó ne beszéljen ki a haverjainak, és megértő legyen..nem kell hogy vicces legyen vagy egyéb..bnőim akiknek pasijuk volt kb 3 hónapig ment a rózsaszín felhő utána meg kiderül hogy a pasijuk hazudott vagy ők voltak, és nem értem nema bizalom az alap? Meg hogy van az hogy 3 tali és utána járunk? Nem is ismerjük még így a másikat.. egyáltalán vmelyik fiú tudja h a csajának mi a kedvenc színe?:/ (najó ez lényegtelen), de pl én is ha vkinek elmondtam h milyen stílusú zenét hallgatok akk a lenézést éreztem, és hogy nem is a belsőm érdekel vkit.. mármint sztem az is fontos hogy érdekeljen hogy a másik mit szeret.. meg én is úgy érzem hogy a fiúk csak felvágnak, menőzni akarnak, azt gondolják ha csúnyán beszélnek hogy az mennyire kemény dolog.. nekem ettől hánynom kell!-.- nem tudom hogy normális srácot hol ismerhetnék meg, mert pl nem bulizok.. meg az is fontos hogy ne legyen rossz társaságban..

most már örülök hogy eddig nem is volt senkim, de félek hogy senkit se fogok így magam mellé találni, kb a korosztályomból mindenki éretlen még gyerek, ugyanakkor 20on évesekkel se járnék mert az többet akar, és komolyabbra tervez, persze én is komoly kapcsolatra vágyok de értitek.. meg minden fiú 2 hónap után meg akarja dönteni a csaját és úgy érzem hogy nincs is az a szerelem amiről álmodozok...:(

jogosan "csalódtam" előre?

16l