Tetszik egy férfi, még mindig, hogyan lehetnék túl rajta?

2012 nyarán figyeltem fel rá, hogy olyan kedves, közvetlen, mosolygós, egyszóval magával ragadó stílusa van neki.

2012 decemberében, egy munkahelyi bulin lettem szerelmes ebbe a férfiba, akkor éreztem, ez szerelem.

Én sem voltam közömbös számára, ezt láttam rajta, és éreztem is abból, ahogy hozzám viszonyul.

Megölelgetett, megpuszilgatott, megfogta a kezem.

Sajnos ez a szerelem nem teljesedhetett be.

Részemről nem volt akadálya, de részéről sajnos igen.

Neki családja van, és a munkáját is veszélyeztette volna egy ilyen viszonnyal.

Ezeket a dolgokat január végén átbeszéltük, és próbáltam valahogy túltenni magam rajta.

Azóta is napi szinten találkozunk, mosolyog rám, ugyanúgy kedves velem, és egyszerűen ilyenkor nem tudok nem arra gondolni, hogy mi ketten...együtt...

Ilyenkor vágyakozok utána, mert úgy érzem, ez a dolog befejezetlen maradt.

Ránézek, és látom őt, Őt, akiért még a lelkemet is eladnám, csak érezzem az ölelését, ami mindentől megóv, érezzem a csókját.

Mai napom is ilyen volt, csak néztem őt, és eltűnődtem, hogy milyen jó is lenne, ha mi egy pár lehetnénk.

Ő volna az én legnagyobb büszkeségem, szeretném őt örökkön-örökké...

Nem szabadna így éreznem, de a szívnek nem lehet parancsolni.

Ezekről az érzéseimről senkinek nem beszélek.

Hiszen senki nem értené meg.

Mit is lát egy 25 éves nő egy 51 éves férfiban?