Volt már veletek ilyen? Van egyáltalán ennek értelme? (bocsi a helyesírási hibákért, telefonról írtam)

2éve összejöttem egy sráccal..egyik napról a másikra bele is szerettem. Eleinte nagyon kedves volt, törödött velem és éreztem, hogy szeret! Egy idő után viszont kezdet kicsit bunkó, lekezelő lenni.. sokat veszekedtünk és egyszer nagyon megbántott. Azon a hétvégén barátnőmnél aludtam és kicsit leittam magam.. volt egy rendes srác akivel dumálgattam és smároltam is vele de igazából nem tetszett. Másnap nagyon nagy bűntudatom volt és elmeséltem mindent a legjobb barátnőmnek (nem akivel buliztam).. azt mondta jól tettem mert elhanyagol a barátom de semmikép se mondjam el neki, mert amit nem tud az nem is fáj neki. De én ezt nem így gondoltam,ezért mindent elmondtam a pasimnak aki egyből kiakadt.. aztán amikor lenyugodott megkérdezte hogy, szeretem-e de nem válaszoltam rá.. utanna ki kisért a buszomhoz.. végig csókolgatott, ölelgetett.. aztán én felszálltam a buszra Ő pedig elsétált...

Napokig sírtam.. aztán rájöttem, hogy a legjobb barátnőmmel sűrűn beszélget a neten és egyszer elolvastam egy üzenetett amiből kiderült, hogy hónapok óta csalt vele.. elmondhatatlanul csalódott voltam. Utánna ők jártak is egy ideig.. persze nagyon fájt. Aztán őt is megcsalta egy csajjal akivel azóta is együtt van.. de tudom, hogy rossz a kapcsolatuk.

A baj az az, hogy nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.. minden szerelmes zenéről Ő jutt az eszembe.. és folyton azzon gondolkodom, hogy nekünk még együtt kell lennünk. Volt már barátom de mindenkiben őt kerestem.. hiába. nekem csak Ő kell.:( Nem bírom tovább... valamit tennem kell.