Mit tegyek ebben a helyzetben? Érdemes lenne kezdeményezni?

Szóval van egy évfolyamtársam, akivel már tavaly október óta megy a „játék” közöttünk. Több közös óránk is van, de eddig még egyszer sem beszéltünk egymással, csak szemeztünk néha. Aztán most nem rég több olyan szituáció is volt, ami talán nem véletlen. Konkrétabban többször is előfordult, hogy ugyan azon a járművön utaztunk, ugyan ott szálltunk fel és le teljesen véletlenül, vagy amíg vártunk a folyosón akkor leült mellém, de nem szólt hozzám. Hozzáteszem, hogy én egy kicsit félénk vagyok kezdeményezés terén, zavarban is vagyok, ha a közelemben van, de még ennek ellenére is próbálok vele szemezni, vagy rámosolyogni, hogy hátha erőt vesz magán, de eddig még nem történt meg. Máskülönben szerintem a testbeszédem elég árulkodó lehet, a gesztusaimból egyértelműen észrevehető, hogy bejön nekem. A kérdés csak az, hogy ez az ő részéről is így van-e, mert az arcáról nem igazán lehet kiolvasni, de azt észrevettem, hogy ő is néha-néha rám néz, szóval eléggé úgy tűnik, hogy kölcsönös a vonzalom. Talán ő sem mer kezdeményezni, viszont így nem fog semmi történni. Őszintén szólva én várnám, hogy ő lépjen, mégis csak ő a fiú, de már nem bírom ezt a tétlenséget sem és az azóta eltelő idő is egyre több. Már-már kezd reménytelenné válni a dolog, de nem szeretném feladni, mert nekem nagyon bejön a fiú. Mit kellene még tennem, hogy pozitív irányba mozduljanak el a dolgok?

Légyszi normális válaszokat, az olyan típusúakat pedig, hogy kérjek segítséget tőle valamilyen tárgyból mellőzzük, mert az túl átlátszó lenne.