A pasik/férfik miért nem barátkoznak az exükkel?

Már miért barátkoznának? Mi közötök van már egymáshoz? Semmi.

Ha meg nem is beszéltek, akkor ugyan honnan veszed, hogy a szexben benne lennének?

Mondjuk ha így is van, az elég fura. nem tudom milyen körökben forogsz, de az én baráti körömben nem jellemző a fűvel fával exel meg mindnekivel lefekszünk, ah épp ahhoz van kedvünk.

28 éves nő létemre nem barátkozom az exeimmel, pedig ők szeretnének. Sok bonyodalom forrása. Igaz van elsőnek, semmi közöm hozzájuk már, nincs ami összekössön, most mit jópofizzak, pedig én sem utálatban váltam el tőlük. Másrészt nyilván nekik is nekem is van új, ők sem hiszem, hogy jó szemmel néznék, nekem meg annyira nem fontosak ezek az álbarátságok, meg heti 1-2 üzenet sem, hogy bárkivel konfrontálódjak, ilyen hülyeség miatt. Nem tudom szexben benne lennének-e, de gyanítom egy részük igen, na akkor meg pláne lesz@rom mi van velük. Gondolhatod, hogy nem véletlen mentünk szét akkor.

Felszínes kapcsolatokra nincs szükségem (meg időm és energiám sem) márpedig ezek törvényszerűen csak azok maradhatnak. A maradjunk barátok duma ezer éves, és kb azóta nem is működik. Mert az egyik mindig a végén szexet akar, vagy folytatást, vagy elkezd az aktuális partneréről panaszkodni, bájcsevegni, mert valamelyik, többnyire a sértettebb félben, benne lesz a kisördög. Kinek van erre szüksége?

Ilyenkor jön a "kulturált emberek vagyunk" szöveg. No igen, pont ezért kerülöm őket.

Megjegyzem a férfiak nem nők, nem szeretnek csevegni. Ha csevegni akarsz barátkozz nőkkel. Bizonyított, hogy a férfiak 70 %-a akkor kezdeményez "barátságot" nőkkel, ha benne van a szex lehetősége. Most őszintén, különben melyik akarna csak úgy fecsegni, meg energiát pazarolni felesleges dogokra. Tök igazuk van.

28/N

Nő vagyok, én sem barátkozom az exeimmel. Minek?

Mi is békében váltunk el (mind a kettőtől:D), de ettől függetlenül nem érdekelnek. Belefáradtam a stílusukba, gondolkodásukba - számomra untató, zavaró, ha beszélgetnem kell velük (néha ír valamelyik). Nem véletlen került szakításra a sor. Nem érdekel egyszerűen, hogy mi van velük.

Vannak barátaim, van párom jó ideje, akivel együtt élek. Vannak férfi barátaim is, ez más kérdés, tehát nem a jelenlegi féltékenysége miatt nem beszélgetek exekkel (egyébként nem féltékeny szerencsére). De amíg nem volt párom, addig sem érdekeltek. Addig érdekel, hogy mi van egy exszel, amíg túl nem teszem magam rajta lelkileg. Addig írnék én is. Ha ez megtörtént, akkor tojok rá magasról, hogy hogy van.

Nem értem, minek kellene barátkozni?

Nő vagyok, de azért leírom a tapasztalataim.

Nem barátkozom az exekkel, rossz a tapasztalatom e téren. Aki ugyanis fent akarta tartani a "baráti" kapcsolatot, az mind akart még valamit. Amúgy több szexmentes, tényleg baráti kapcsolatom van férfiakkal, de az exek más téma: nem véletlenül lettünk exek. :)

Amúgy meg mi értelme lenne valami felszínes álbarátságot fenntartani? Mert egy heti egyszer "hogy vagy" kérdés még nem barátság, legalábbis az én fogalmaim szerint... Az álságos jópofizást meg utálom.