Éreztél már olyant, mikor szerelmes voltál egy (szinte) teljesen elérhetetlennek tűnő személybe, hogy márpedig van közös jövőtök, még ha a környezeted ki is nevetett emiatt?

igen

11hónapig együtt voltunk de szakított,nem állt készen egy komoly kapcsolatra

egy ideig nagyon rosszul voltam de nagy levegőt vettem hogy ki kell élveznem ezt az időt mert csak "rosszkor lettünk együtt",később amikor már elégé érett lett egy kapcsolatra véletlenül összefutottunk,ahogy beszélgettünk kiderült hogy az ő részéről sem múltak el az érzések,sokat gondolt rám annak ellenére hogy élvezte hogy szórakozhat,kipróbálhat új dolgokat és újra összejöttünk mivel már nem volt ott az a probléma hogy nem érett rá

3-mas vagyok:

igen,együtt vagyunk:)

én is úgy voltam vele hogy bármit megtennék de éreztem hogy most idő kell:)

Nem tudom ez az-e:

Régen tetszett egy srác. Vagyis először én tetszettem neki de akkor nem foglalkoztam vele. Majd mikorra rájöttem hogy akarok tőle valamit addigra összejött egy csajjal. Jó mondom akkor hagyom, de azért mindig itt volt bennem hogy "Nekem ő kell, valamikor úgyis összejövök vele"

Aztán eltelt 7 év. És összefutottunk, kiderült hogy tényleg bejöttem neki, elkezdtünk randizgatni, jó volt minden. Életem első csókját tőle kaptam. Csak összevesztünk, meg én éretlen voltam, tapasztalatlan. Így nem jöttünk össze sajna.

De az érzés még most is benne van hogy nekem ő kell. És érzem hogy valamikor lesz majd még valami köztünk. Nem azt mondom hogy hamarosan, lehet csak évek múlva. De miért ne? Ha 7 év után sikerült majdnem összejönni, lehet úgy hozza a sors hogy ki tudja mennyi idő múlva tényleg együtt legyünk.

Persze azért más lehetőségeket is elfogadok, nyitott szemmel járok.