Miért ilyen rossz egyedül?

Nem igazán tudom mit keresek én itt ezen az oldalon, még megfogalmazni sem vagyok képes rendesen a kérdésem amit ki akarok írni.

Szinte az összes barátomnak van barátnője, amikor pedig együtt látom velük őket elfog egy érzés, hogy ez az egész az én életemből is hiányzik. Többször voltam már kapcsolatban, de sosem értékeltem annyira mint kellett volna. Ahogy olvasgattam régebben itt a kérdéseket, nem is értettem miért vannak ennyire elkeseredve azok az emberek akiknek nincs barátnőjük. Nem egy akkora dolog ez az egész ami miatt szomorúnak kellene lennie valakinek, gondoltam magamban.

Erre meg egy ideje ki sem tudom verni a fejemből, hogy milyen jó lenne ha most lenne olyan szerencsém, hogy legyen valakim. Sokkal jobban meg tudnám becsülni, értékelni az egészet úgy érzem..

Miért van az, hogy engem is elkapott ez a depresszióhoz közeli állapot? Mit tudnék tenni ellene?

Csajozni mint tudjuk, nem egy könnyű dolog ami mellé társul az a elkeserítő tulajdonságom, hogy válogatós vagyok. (nem külsőre hanem személyiségre).

Bonyolult lenne ezt leírni, hogy mit keresek egy lányban, meg nem hiszem, hogy meg is lehetne.

Na hát. Elég fura lett ez a kérdés, kíváncsi vagyok milyen válaszokat kapok.