Miért nem lehetséges az, hogy valakibe csak a külső alapján szeressünk bele?

Lehetséges, mert először csak a külsőt látod, az fog meg. Viszont, amikor megismered a másikat, akkor változhat róla a véleményed pozitív és negatív irányba is. Tudod, van az a mondás, hogy megszólalásig szép. (szó szerint)

Egy másik lehetőség, hogy valakit kizárólag a külsőségek érdekelnek és a belső értékekre nem kíváncsi.

Ez csak rajongás. Az a baj, hogy a szerelem szóval mindenki dobálózik, holott fogalmuk sincs a nagy átlagnak, hogy mit is takar valójában.

Tiniként rengetegszer gondoltam azt, hogy fúúú szerelmes vagyok XY-ba, de valójában alig tudtam róluk valamit, csak a külsejük tetszett.

Ilyenkor nem az emberbe szeretsz bele, hanem az általad elképzelt emberbe. Látod, hogy szép, jól néz ki, szép a mosolya, és akaratlanul felruházod tulajdonságokkal. Biztos kedves, biztos humoros, biztos szereti a kutyákat, akármi. Teljesen más hallomásból tudni, hogy ki milyen, mint tapasztalni, hogy veled hogy viselkedik. Mutattak már be olyan ismerősnek, akiről azt mondták, hogy értelmes, közben s-gghülye volt. Vagy hogy jó fej, és nem volt szimpatikus. Vagy volt olyan is, akiről azt mondták, hogy egy bunkó állat, és közben meg egy nagyon közvetlen, kedves ember volt.

Ilyenkor nem is az embert szereted, hanem egy általad kitalált embert az illető kinézetével. Elég szomorú.

Egyszer, jó régen, volt egy srác, akit minden nap láttam a sulinál. Idősebb volt nálam, külsőre tetszett, meg tök jó stílusa volt. Aztán megismertem pár iskolatársát. Lányok mondták, hogy nagyon szépek a szemei, meg vicces. Egyből elolvadtam, hogy húúú, de jó pasi lehet. Párszor még beszéltem is vele, valóban kedves volt. Aztán mikor olyan sztorikat hallottam, hogy a diszkó mögött döngeti sorba a csajokat, egyből bevágtam a védekezési mechanizmust, hogy "DE Ő BIZTOSAN NEM OLYAN" - mintha ismertem volna bármilyen szinten is... Persze elkezdtem áradozni róla egy barátnőmnek. Hogy milyen jó fej, milyen szép, meg mindig látom itt meg ott, és a múltkor is rám mosolygott, meg ezt mondta, arra utalgatott asdfghjkl satöbbi, nem kell magyaráznom :D. A vége az lett, hogy a barátnőm is belehullott. Ő ugyan soha nem beszélt vele, én is csak alig ismertem, de a barátnőm belezúgott a pasi általam levetített énjébe, én meg abba, amit másoktól összehallottam, meg kb 2x15 perces beszélgetésből leszűrtem.

Aztán elköltözött a városból, rá egy évre találkoztam vele az utcán, váltottam vele pár szót, és a rózsaszín köd nélkül rájöttem, hogy egy elég buta, sótlan pasi. Na, így jártam. :D

Erről ennyit.

"Elég régóta is tart már, és ha csak rajongás lenne akkor nem szenvednék ennyit miatta, mármint hogy nem lehet az enyém."

Dehogyisnem! :D Évekig voltam "szerelmes" valakibe, akivel csak néhanap beszéltem, akkor is keveset. Majd' beledöglöttem, hogy nem lehet az enyém, másnak esélyt sem adtam. Aztán egyszer közelebb kerültünk egymáshoz, nem kapcsolatba, csak többet tudtunk beszélgetni és rájöttem, hogy igazából akkor sem kellene, ha utánam vágnák.

Szerelem volt? Nem. Vágy, rajongás, évekig táplált álmodozás, fantázia. Persze történhetett volna máshogy is, kiderülhetett volna, hogy illünk egymáshoz és akkor talán szerelem lett volna belőle. De így nem lett.

De nem akarok itt senkit meggyőzni, ha neked az a szerelem, amit most érzel, hát az.