Lányok, szeretitek a szerelmes verseket?

Ezt egy évfordulóra írtam egy női ismerősömnek. Arra kért, írjak a nevében egy verset a féléves járási és egyben házassági évfordulójukra a pasijának:

Minden akkor és ott kezdődött.

Bár csak egy momentum volt,

Szívem rögtön hozzád szegődött.

Volt egy dal, mi épp nekünk szólt,

A dal Feléd, karjaid közé tolt.

Egy pillanat, mi az óta fogva tart,

A pillanat testtel-lélekkel együtt

Szerelemre csalt.

Oly hirtelen történt minden,

Mint valami kiütés egy zajos ringben.

De ez a kiütés másmilyen volt,

Itt nem volt vesztes,

Szívünk egymásért harcolt.

Hat éve, hogy pillantásaidat magam előtt látom,

Tekinteted úgy érzem, örökre magához láncol.

Hat éve, hogy szívemben dallamunkat játszom,

Hogy utunk szorgosan közös sorsunk felé táncol.

Hihetetlen a pillanat, mely ennyi ideje már, hogy áll,

Mit lábunk az óta lépésről-lépésre szüntelen jár.

Bizony nem volt mindig sima, akadálytól mentes,

De volt mindig becsületes, tiszta, szeretettel teljes.

Kötelékünk újabb évvel ajándékozott meg minket,

Szeretetben kitartani:

Érhet egy embert ennél szebb ihlet?

Te vagy az, ki megihlet engem,

Ki ápolja, ki féltve őrzi gyermeki lelkem.

Gyermeki, mert egy gyermek tud csak őszintén szeretni,

S ami számára fontos, sosem tudja feledni.

Tudod, életünk állomásait nem években kell mérnünk,

Mégis hat éve, hogy jóban-rosszban együtt élünk.

Olyan vagy nekem, mint lélegzet a testnek,

Mint álom, csodás látomás egy csukott szemnek.

Szeretlek!

Ezt úgy mondom, hogy szemeim nyitva vannak,

Mert így nem vagyok vak, azok így be nem csapnak.

Mit is mond egy szó, idővel elfelednek?

Ha szeretetem érzed mindig,

Akkor mondhatom:

Szavak helyett beszélnek a tettek.

Köszönöm, hogy mindig itt vagy nekem,

Hogy kicsiny világodat megosztod velem.

Hálás vagyok azért, aki vagy,

Nekem nem csak egy illúzió,

Két lábon járó csoda,

Maga az élet vagy!

Attól függ. Ami túlcsordul a nyáltól, nem használ költői képeket, nincs ritmusa, sajátos lüktetése, nem fogalmaz számomra frappánsan, az nem fog tetszeni. Természetesen ha én is szívből szeretem a srácot, aki hozzám írta, értékelem a gesztusát és örülni fogok neki, nem hinném, hogy a negatív kritikától tartanod kell ilyen esetekben.

Hogy példákat is mutassak:

/Prim Dániel Attila: Amikor

Amikor arcon köp az élet, téged

én megvédelek.

Amikor remeg a kezed

én megfogom neked.

Amikor kell csak veled

megyek.

Amikor baj ér.

Én csak veled leszek

Ha kell, én meghalok érted,

Jobban szeretlek, mint az életemet,

jobban szeretlek, mint bárki mást,

örökkön örökké, csakis egymást./

-----> Nem, NEM, SOHA!

/Ady Endre: Félig csókolt csók

Egy félig csókolt csóknak a tüze

lángol elébünk.

Hideg az este. Néha szaladunk,

sírva szaladunk

s oda nem érünk.

Hányszor megállunk. Összeborulunk.

Égünk és fázunk.

Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,

ajkad csupa vér.

Ma sem lesz nászunk.

Bevégzett csókkal lennénk szívesen

megbékült holtak,

de kell az a csók, de hí az a tűz

s mondjuk szomorúan:

holnap, majd holnap./

-----> Mestermű, és bár párkapcsolaton belül a lemondó hangnemével nem lenne valami kedvező találkozni, a stílusa szerintem megragadható.

Ha gondolod, megszánhatsz pár költeményeddel, kíváncsivá tettél.