Ti is éreztétek már úgy hogy nem vagytok szerethetők, hogy értéktelenek vagytok mások számára?

Igen, volt már ilyen.

még szerencsére nem

csupán kósza gondolat volt...

Igen, volt ilyen. Sőt, sajnos most is kissé :) Majd jön a tavasz, s dagad a f...:)

vannak barataid? szereto csaladod vagy barki akinek fontos vagy? Gondolj arra, esetleg kerdezd meg mit szeret benned, es fedezd fel, lasd meg magadban a jot :)

Mindig így éreztem,kb. egész életem során...

igen sajnos

Néha így érzek. Pedig vannak barátaim, szüleim, és tudom, hogy szeretnek is, de valahogy mégis felmerül bennem ez a kérdés. Talán azért mert semmi sikerem nincs a lányoknál.

Igen felmerült. Anyám, apám meghalt. Apám halála előtt idehozott egy nőt aki most a nevelőanyánk mert ugyebár apám is meghalt. Vele a kapcsolatom a lehető legrosszabb. Politikai, erkölcsi, életviteli ellentétek. Illetve hogy én 19 évesen nemvagyok olyan trehány mint ő. Neki köszönhetően elhidegültem a testvéreimtől mert én nem nyaliztam és nem lehetett megvenni a szeretetemet. Vannak barátaim, de rossz érzés amikor a saját véred ellened van. A legnormálisabb testvérem a nővérem, vele nincs semmi bajom és neki sem velem csak ő idősebb generáció, házas és 2 porpntyot nevel, tehát van más dolga. 19/F