Lányok, volt már olyan, hogy annyira szerettetek volna egy sráccal lenni, hogy túlzottan is futottatok utána? Mit éreztetek később ezzel kapcsolatban?

Akkor voltam igazán szerelmes, éreztem, hogy semmi nem érdekel, legjobb fiú barátomat is elveszítettem, mert belém volt hullva, én meg az ő haverjába. Nem akart velem összejönni a srác, mert hogy barátság sérthetetlen.... pedig érzett irántam és nem is voltak olyan jó haverok azzal a sráccal, így titokba talizgattunk eleinte, mondta, hogy szeret, meg szeretne lefeküdni is. mondtam, hogy én nem igazán akarom elsietni, mikor többet érzek, ezzel csak magamat bántanám.. végül nem lett semmi 5 hónap kavarás után..lehet csak kihasználni akart, de nem sikerült neki, csak max szenvedést okozni. lassacskán elfelejtettem, miután sokáig nem beszéltünk meg hallottam ezt azt. az a vicces, hogy a srác annyira sose tetszett, csak a személyisége, a szövegei, a stílusa... minden más, de ő mai napig se. de amit éreztem, azt sose felejtem el, szerintem sose fogok senkit se annyira szeretni, mint őt. ám ha akkor jobban harcolok kicsit érte, akkor lehet nem így alakult volna, csak a büszkeségem nagy úr volt...

18/L