Miért álmodok néha a volt barátommal, ha már nem rágódok annyira a dolgon?

Még március végén lett vége egy 1,5 hónapos kapcsolatnak.

Már nagyon sok mindenkinek beszéltem erről, kibeszéltem.

Sokat hibáztattam magamat, hogy lehettem volna jobb is, de egyre nyilvánvalóbbá vált, ahogy végiggondoltam, hogy ő alig akart tenni azért hogy működjön, nem hiányolta a társaságomat 1 hétig pl. Én meg mindenben alkalmazkodtam, utaztam hozzá, stb.

Nekem talán csak annyi "bűnöm" volt, hogy tapasztalatlan voltam, és nem akartam gyorsan beleugrani dolgokba, nem is éreztem úgy. De nem is kaptam rá valami sok időt a testi-lelki összecsiszolódásra. Zavaros az egész. Még egy fontos eseményt is végigcsinált velem 1 nappal a szakítás előtt, ahol mindenki látta hogy én vagyok a barátnője.

A lényeg, hogy szerencsére egyre kevesebbszer gondolok fájdalommal a dologra, egész jókedvű vagyok sokszor, néha elönt a stressz, lehet hogy az érettségi miatt is, és sokszor (tegnap is) azt álmodtam, hogy beszélgetek vele, és álomban egész máshogy, mint akkor. Nem hoz fel hülyeségeket, hogy "megront" engem, meg nem kérdez abszurd dolgokat. Lehet hogy még nem léptem túl teljesen, és az álom megszépíti a jellemét? Ébredés után ilyenkor egyből görcsöl a hasam, és egész nap alig van étvágyam. Idegesítő.

Köszi annak, aki elolvassa, és megosztja véleményét. :)

Az előzményeket nem akartam ilyen hosszan ecsetelni, kijött belőlem