Egy életképtelen senkiből még lehet talpraesett valaki?

Lehet, ha hajlandó a sarkára állni.

Nekem a szűk családomban vannak igen kritikus egyének, és tőlük egész kicsi koromtól azt kaptam, hogy élhetetlen, szerencsétlen senki vagyok kb. meg majd lesz belőlem egy utcaseprő, semmire se vagyok jó, semmi se jó, amit csinálok, és hasonló kedvességeket. Ráadásul az iskolában egyesek csúfoltak azért, mert "tanárgyerek" voltam, meg fogszabályzóm volt (ami mellesleg csak ártott a fogaimnak, de ez más tészta), azért is.

Ehhez képest kitűnőre leérettségiztem nyelvvizsgával, szereztem egy informatika diplomát (most munkában is hasznosítom a tudásomat, elég jól), amikor lehetőségem van, utazok (Magyarország, külföld vegyesen, akár egyedül is), elég jól tájékozódom.

Nekem a rengeteg kritika és gúny szépen megtépázta az önbizalmamat már kicsi korban, azt fel kellett építenem, de nekem nagyon elegem lett, és mikor már megmondhattam a magamét, és magam dönthettem, nem hagytam többé magam (nő vagyok).