Voltam egyáltalán belé szerelmes bármikor is vagy csak bebeszéltem magamnak? És most még szeretem?

Sziasztok! (NORMÁLIS VÁLASZOKAT, KÉRLEK SZÉPEN)

Szóval. Volt egy srác aki első látásra megtetszett! Én azt érzem, hogy ő más mint a többi mert érzek valami pluszt. Nem csak szimplán tetszik. Hanem szerintem szerelmes vagyok belé. Mindent megtettem érte a múltban. Esőben, szélben, mínusz tíz fokban, és JÉGESŐBEN is (Szó szerint értsétek, mert tényleg esett a jég!) mentem utána.. Egy csomószor lekéstem miatta a buszt is, meg a suliban az órákról is elkéstem. Mindig ott voltam ahol ő, és folyton kerestem. Egy idő után viszonozni kezdte az érzéseimet, de lett egy "barátnője". A kapcsolatuknak semmi látszatja nem volt. Szóval én ráírtam és elkezdtünk beszélni. 4 hónapon keresztül folyamatosan beszéltünk. Ebben a négy hónapban én mindennap hajnal 3-4-kor aludtam el, ha nem később és még fürdéskor is magammal vittem a telefont, hogy visszaírjak neki. Majd mikor szakított 7 hónap után a barátnőjével,ekkor közelebb került hozzám. de aztán hamar talált egy másik csajt. Vele csak egy hétig volt együtt és utána.. azt mondta hogy szeret. Nemtudtam, hogy komolyan gondolja-e. Egyre kevesebbet beszéltünk, és elkezdett hiányozni. Sok idő eltelt.. neki képbe jött egy másik csaj. Azt mondta, csak azért van vele mert olyan mint én, csak idősebb. Elfogadtam, hogy együtt vannak, de utána ő megint reményt adott. Már 10 hónapja együtt van ezzel a lánnyal és kezdem elfelejteni, és az érzések is kezdenek bennem elmúlni/megszűnni. De ha meglátom még mai napig gyorsabban ver a szívem. Idén már rám se nézz, csak elmegyünk egymás mellett mint két idegen. A napokban elkezdtünk szemezni, idén először, és bennem feljöttek a régi érzések. Ő nem tudom mit érezhetett. Még mindig együtt van azzal a lánnyal. Nagyon sokan mondják, hogy nem szereti, és engem szeret, de én nem hiszem el. Lehet régen szeretett de szerintem ma már nem.

Én még küzdeni szeretnék érte de nemtudom, hogy van-e értelme?! Azt érzem, hogy szeretem de annyi mindenen keresztül mentünk már hogy el vagyok bizonytalanodva.

Nem egyszer nem kétszer sírtam már miatta, de életem legjobb pillanatait is neki köszönhetem. A mosolyom csak akkor az igazi ha ő az okozója! És a kezemen is régebben mindig az ő neve volt, és karkötő amin a neve van. Azt érzem hiányzik. De nem ő.. hanem az a srác akit én megismertem, akibe beleszerettem a RÉGI Ő! Hiányzik a beszélgetésünk.. az hogy beceneveket adtunk egymásnak... :(

Szeretem még? És ő szeret engem? Mennyi az esélyem? És szerettem egyáltalán valaha?

Ha valakinek van kedve hosszabb válasz is jöhet, szívesen fogadom nagy segítség lenne :)

16/L