Miért bántak így velem a gimiben?

22 éves vagyok már, szóval 4 éve kikerültem már a gimiből, sok dolgot tapasztaltam már azóta, és sokszor meglátom, hogy milyen hibákat követtem el régebben, de a gimis időszakomból van pár dolog, ami még mindig szöget üt a fejembe.

Nem igazán számít már érdemben az egész, nem rágódom ezen, csak a kíváncsiság hajt.

Szóval, az a helyzet, hogy nekem gimiben nem volt igazán senkim, mert senki sem akart tőlem kapcsolatot. Voltak hosszas, reménytelen szerelmeim, azokat most nem írnám le, mert bonyolult sztori mind.

De az összes fiú meg akart d_ugni, és ezt gátlástalanul ki is jelentették. Nem úgy ám, hogy azt mondták volna, hogy szép vagyok, gyönyörű vagyok... stb., hanem azt mondták, hogy "d_ugható" testem van, jó mellem...stb. Én meg ezeket gyakorlatilag gyűlöltem már hallani, mert a lelkemmel senki sem foglalkozott, sőt, butának és lotyónak hittek. De ennek nem tudom az okát. Senkivel sem feküdtem le, 1-2 emberrel jutottam csókig, és ennyi. Nem öltöztem kihívóan, nem sminkeltem magam.

Senki sem tisztelt, simán letapiztak, alám nyúltak... stb., pedig nem hagytam magam, volt, hogy megpofoztam őket érte, volt, hogy kértem, hogy ne, de semmi sem hatott rájuk.

Sokszor kaptam a beszólásokat, hogy buta vagyok, pedig mindig jól tanultam (sosem magoltam, és még matekfaktra is jártam :D), voltak ambícióim, és csomószor kiálltam magamért, kicsit talán "lázadó" is voltam, verseket, regénykezdeményeket is írtam, meg ilyenek. Talán annyi, hogy naiv voltam, és csomószor közeledtek felém kedvesen, aminek nagyon örültem, de mindig kiderült, hogy vagy búfelejtőnek használtak volna, vagy csak szexre, és nem egyszer volt olyan, hogy amikor megmondtam, hogy nekem ez nem pálya, akkor jelképesen belém rúgtak, lehordtak.

Ez az egész oda vezetett, hogy azt gondoltam még a gimi után is, hogy ha egyetlen egy fiút is találok, aki meghallgatja a gondolataim, hajlandó esélyt adni nekem kapcsolatra, akkor azt meg kell becsülnöm, szinte szívességnek vettem. Ezért összejöttem egy hatalmas hulladék emberrel, ami miatt tovább sérültem, tovább gyalázódott az önbizalmam.

Mostanra már nagyjából kijöttem ebből, de néha még mindig nehéz elhinnem, hogy a barátom élete szerelmét láthatja bennem, meg, hogy egy intelligens, érdekes nőt lát bennem.

Nos, a kérdésem az lenne, hogy mi lehet az oka annak, hogy így viselkedtek velem? Tuti, hogy rosszul csináltam valamit, ugyanis nálam csúnyább, butább, gonoszabb lányoknál meg sorban álltak...