Van aki átélte már ezt az idézetet? Mennyi valóság van benne?

Van venne logika,de szerintem előbb biztosra kéne venni,hogy tényleg szerelem-e.

Bár,ha egyszerre két embert szeretsz,akkor igazából nem is szeretsz senkit sem.

Átéltem. Elhagytam a barátnőmet egy másikért, akibe beleestem. Aztán kiderült, hogy kb. a kisujjával sem ér fel.

Hisztis, veszekszik mindenért, féltékenykedik (elvégre a régi barátnőm elhagytam őérte, tehát nem vagyok hűséges), lusta, pénzéhes, stb.

A régi barátnőmnek is voltak hibái, de egy-egy kisebb összezördüléstől eltekintve minden rendben volt. Csak én hülye erre azt hittem, hogy unalom.

Most mindent megadnék érte, ha újra nyugalomban és biztonságban érezném magam a szerelmemmel és nem kéne minden nap megküzdeni vele/érte.