Most akkor tényleg felhívott volna magukhoz, ha arról lett volna szó?

Kicsit hosszú lesz a sztori, előre is bocs, de fontosak a részletek, aki nem kíván értelmesen hozzászólni, az inkább ne olvassa végig, köszi.

Adott egy lány, akivel régebben találkozgattunk, aztán nem nagyon akart eljönni, és a végén kiderült, hogy összejött egy sráccal, de rövid idő után szakítottak is, azóta tudtommal nincs senkije. Nemrég megint találkoztunk, egy óra hosszát beszélgettünk, de inkább az ő sulis ügyeiről. A végén megkérdezte, hogy hogyan állok az ismerkedéssel, mondtam, hogy sehogy, eddig is megvoltam egyedül, ezután se fogok belepusztulni. Mondta, hogy tudja, hogy megígérte a segítséget, de pár másik srácnak is ígért, és nem nagyon van szabad lány az ismerősi körében. Legutóbb megint rákérdeztem, hogy van-e kedve találkozni, először annyit válaszolt, hogy még nem biztos, hívjam fel, ha ott vagyok. Felhívtam, mondta, hogy még dolga van, de adott idő múlva ráér, majd megcsörget. Így is volt, kérdeztem, hogy hol van, mondta, hogy otthon, ebédelni fog, és sajnálja, hogy nem tud engem megkínálni, de ennyi kajájuk van. Találkoztunk is, eltöltöttük együtt az időt (nem volt semmi, közös programot csináltunk), búcsúzáskor volt puszi, megsimogattam a karját, ő a szemembe nézett, és megsimogatta az én felkaromat. Kicsit furcsa, mert mostanában lelkesebb a találkozgatásokat illetően, eddig mindig hárított, most meg már ő telefonált rám (ahogy említettem), tehát valószínűleg ő is akart találkozni. És ezek szerint fel is hívott volna magához kajálni, pedig előtte meg csak annyit tudtam, hogy hol laknak, ha haza is kísérhettem, akkor az utcájuk sarkán búcsúztunk el. Mondjuk az is igaz, hogy most mindkét alkalommal megérintettem azért őt párszor, a kezét megfogtam poénból, eléggé egyértelműen kétértelmű beszólásokat mondtam neki, és láttam is, hogy zavarba jött, de nevetett. Szerintetek mi lehet nála ez a változás? Őszintén szólva félek belekezdeni a komolyabb randizgatásba, nem akarom, hogy megint beleéljem magam, aztán újra összetörje a szívem. Lehet valami a háttérben, vagy csak én látok bele többet a dolgokba?