Voltatok már úgy többször is, hogy szerelmesek vagytok a párotokba, "minden jó vele", . De időnként mégis azt érzitek, hogy "mintha valami még hiányozna a tökéletes harmóniához"?

# 7 Igen,..jogos a felvetés.:) A "tökéletes"szó itt nem igazán helyénvaló. Az "optimális" szó jelentésének kevésbé van "illuzórikus színezete".:) „Mindig csak EGY lépést kell megtenni” Ezzel is egyetértek. Igen ha nem tesszük meg ezeket a lépéseket a kapcsolat ellaposodhat, bár „optimális” esetben nem kéne megvárnunk , hogy ez bekövetkezzen.

Azért az a lehetőség is fenn állhat , hogy bár megtesszük azokat az apró lépéseket, de garancia akkor sincs arra , hogy a két ember útja ugyanabba az irányba fog a továbbiakban haladni.Elérkezhetünk a „közös fejlődésünk” útján egy olyan pontra, amikor elágazik az utunk. No igen ,..legtöbben úgy vagyunk ezzel, hogy egy olyan „optimális”kapcsolatra vágyunk, ami „örökké tartana”, még azzal az „optimális” hozzáállással is, amikor mi magunk megtesszük azokat a bizonyos apró lépéseket, és nem a másiktól várjuk elsősorban.:)

Egyrészt „biztonságra vágyunk” (beszeretnénk biztosítani azt ami „jó” , másrészről , viszont (ezt magam is tapasztalom), hogy minél inkább a „biztonságra törekszünk ”, annál inkább elzárjuk magunkat a fejlődéstől.

Tudom, hogy a szavak szintjén , mindig is ellentmondásba fogok ütközni. Nyilván ha egyáltalán nem vágynánk a biztonságra, akkor is elzárnánk magunkat a fejlődéstől. Ebből persze logikusan adódna, hogy létezik egy „arany közép út”.Azért azt is megjegyezném , hogy ezt a bizonyos „aranyközéputat „ szerintem nagyon könnyű félreértelmezni. Jó párszor , én is félreértelmezem.Logikailag rendkívül egyszerűnek tűnik, értelmezni, viszont úgy tűnik, hogy az „arany közép út” túl mutat a logikán.:)