Életemben először kellett "külső miatt" (is) visszautasítsak egy nőt. Rosszul érzem magam tőle. Felszínes féreg lennék?

Életemben először történt ez, a lehetőséget ennek a helyzetnek is megadtam, mint mindegyik másiknak, hátha, mert nem minden ez, simán hozhat egy olyan atmoszférát ami "kiüt". De nem történt így. Semmi kiemelkedő "csúnyaság" vagy ilyesmire nem kell gondolni, számomra volt csak nagyon "hidegen hagyó" vagy kicsit "bágyasztó" az egész.

"Szerencsére" egy sor más ok is közreátszott, szóval... bár remélem ezeket nem csak hozzákreáltam. (bár objektíven nézve nem). De attól én még rosszul érzem magam. Nem akartam sosem ilyet tenni életemben... Felszínes lennék? Vagy jó volt a döntés, mert csak később lett volna baj (hazudozás, szexuális problémák a vonzalom gyenge vagy semmi jelenléte miatt fizikailag - tudom lelkieg lett volna, ismerem magam ennyire - sajnos könnyen kötődöm azokhoz akik foglalkoznak velem - pont ezért kellett ezt így lefejezni mielőtt túlnő rajtam ez a dolog...)

Azóta sokat agyalok azon, hogy nem-e vagyok rossz ember...

Eddig is jöttem össze olyanokkal akikkel nem volt túl nagy vonzalom közöttünk, de azt is csak egyszer. Tanultam belőle.

Most viszont már nem tudom mi a fene van... Szemét kirekesztőnek érzem magam, pedig nem vagyok nagyigényű (olyan "nagy igények" külsőre max. hogy ne hasonlítson egy nőnek öltöztetett Éles Istvánra - belsőre már több "igényem" van, de ezek nem is igények hanem inkább olyan dolgok amik ha nincsenek nem nagyon tudunk jól kijönni... (álmodozó viszont vagyo, eléggé hiszek az "egy igazi minden felett"-ben, tudom szánalmas, emiatt ritkán kerülök kapcsolatba, mert nem könnyű kijönni velem amúgy).

Most viszont elképzelni nem tudom mi lesz. Szégyellem magam. Nagyon szégyellem.