Ez csak barátság?

Egy évfolyamon vagyok a sráccal, tavaly jöttem át, akkor kezdtünk el beszélgetni. Kiderült nagyon hamar, hogy ugyanolyan a zenei ízlésünk, és az érdeklődési körünk, elkezdtünk dumálni, de hosszabban csak facebookon. Nyáron is váltottunk pár szót, akkortájt kezdett el koncertekre hívogatni, hogy fussunk már össze baráti társasággal. Én is hívtam, de valahogy sosem jött össze, hogy találkozzunk. Az utóbbi időben egyre többet kezdtünk el beszélgetni, sőt, napokon át folyamatosan. Voltunk már együtt koncerten a barátaival, eszméletlen jól éreztük magunkat.

Természetesen teljesen beleszerettem.

Főleg ő szokott rámírni, mostanában elég gyakran tette meg, kitalált nekem egy becenevet is, úgy hív. Szembetűnően figyelmes, udvarias, érdeklődő velem, és a legjobb barátai szerint én vagyok az egyetlen akit behívott ebbe a szűk baráti körbe. A koncertek előtt mindig 600x megkérdezi, hogy ugye akkor jövök-e, és a este folyamán is többször is kérdezgeti, hogy ugye jól érzem magam.

Kettesben azonban nem szoktunk lenni. Mivel egy suliba járunk, de sosem látjuk egymást kb, elkezdtem viccelődni, hogy össze kéne futni - főleg mivel ma volt az utolsó nap - de kikerülte a témát, kétszer is. Ez nagyon aggaszt, nem tudom eldönteni, hogy mi van. Egyébként elég mély beszélgetéseink vannak - már amennyire ezt a net korlátai megengedik - és ugyan félve, de elmondta, hogy nincs barátnője, és vágyik már egy kapcsolatra.

Rendkívül mély érzésű, de mosolygós srácról van szó, nagyon barátságos, azonban szerintem nehezen nyílik meg - nekem mégis megtette.

Akkor most hogy is van ez?

L/18, F/20